Még nem haltam meg szerencsére, csak a bloghoz nem jutottam, sokszor még internet közelében sem voltam, de élek. Folytatom is, úgy ahogy előtte a blogot. Most egy zarándokutas sorozatot kezdek megint. Sok izgalmas zarándokhelyet látogattam meg, mióta a blog áll, sokat terveztem már évek óta, hogy itt a blogon is leírom, de nem törekedhetek a teljességre. Legutolsó utam Máriagyűd volt Kisboldogasszonykor biciklivel. Nagyboldogasszonyt Mátraverebély-Szentkúton ünnepeltem, és ha már ott voltam bejártam a "goticka cestán" a felvidék gótikus templomainak egy kis részét, ami Rimaszombatról elérhető. De lemaradt a nyár eleji Buda környéki kegyhelyekről is a beszámoló, ahogykét éve várat magára Sopron környékének, részben most osztrák részen levő kegyhelyeinek bemutatása, és számtalan kisebb nagyobb zarándokutamról a beszámoló Péliföldszentkereszttől Atyináig, nem is beszélve arról, hogy még a torinói utamról sem írtam le mindent, sőt szinte semmit.. Talán egyszer-egyszer ezekre is sort kerítek.
Most egy izgalmasabb sorozatot indítok. Júliusban felkerestem a Betániai Lázárnak, Jézus barátjának az egyik sírját. Neki ugyanis három van, és mind a három igazi. Egy Jeruzsálem mellett, illetve ma már Jeruzsálemhez tartozik, ahonnan azért került ki, mert Jézus feltámasztotta. Később Kition, a mai Larnaka püspöke lett, ahol érte a halál, és eltemették.
Egyik huga, Mária körül érdekes legendák szövődtek Franciaországban, ezért a keresztesek, amikor a török elfoglalta Ciprust, Lázár és két testvére földi maradványait magukkat vitték Franciaországba. Így lett Lázárnak harmadik sírhelye. Utóbbi történet szorosan kapcsolódik a hirhedett da Vinci kód-féle zagyvaságokhoz, ha alaposan utána járunk, Dan Brown agyalmányai is könnyen cáfolhatóak. Mondhatni, a Lázár-zarándoklatom a da Vinci ellenkód. Ha lesz esténkét fél órányi szabadidőm, írogatom a történetet.