A hellenizmust római uralom követi tehát. Ciprus szigete szenátusi tartomány lesz, amit a szenátus által kinevezett prokonzul kormányoz. Ekkor már nem Kition a sziget kapuja, hanem Paphosz, a nyugati oldalon, hisz nem közel kelet és Egyiptom felé, hanem nyugatra, Róma felé van a világ közepe. A prokonzul székhelye is Paphosz, a ma is virágzó város. Itt kelt ki a habokból Aphrodité, kultuszának itt volt a központja. Nyugaton Szalamisz – a ma már csak romváros – a fő kikötő.
Bár több ezer éve termelik ki, de még jelentős rézbányák találhatóak itt. Heródes Júdea Rómától függő királya bérbe veszi a bányákat, ezzel jelentőssé válik a zsidó telepesek száma. Innen, a ciprusi zsidó közösségből származik Barnabás. Nevezhetjük őt apostolnak, bár „hivatalosan” nem tartozik a tizenkettő közé. Márk evangélista nagybátyja volt, tehát azoknak az asszonyok egyikének a rokonságába tartozott, akik – mint Márk anyja is – támogatták anyagilag is Jézust és a tanítványokat. (Maga Barnabás is elad egy szántóföldet, aminek az árát a szegények közt osztotta szét.) Az olajültetvény az Olajfák hegyén, Jeruzsálemben Márk családjának a tulajdonában volt.
Eredeti neve József volt, így is említik az Apostolok cselekedeteiben, megtérésekor veszi fel a Bár Nabász, a Vígasztalás Fia nevet. Ő az, aki Pál apostolt az apostolok közé viszi. Pál, azaz Saul megtérése előtt a keresztényeket üldözte, ezért Barnabás közbenjárása nélkül nem fogadták volna az apostolok.
Barnábás már az első térítő útján ráveszi Pált, hogy Ciprusra is ellátogassanak. A Szentírás Szalamiszt, a kikötőt, és Paphoszt a helytartói székvárost említi, Kition nem szerepel benne, a két város között nem is feltétlenül kell útba ejteniük. Paphoszban magát a prokonzult is megtérítették. A helytartó kíséretében volt egy Elimász Bárjézus nevű eredetileg zsidó varázsló, aki áskálódott ellenük. Pál időlegesen megvakította tekintetével, így sikerült a prokonzult megnyerni
Akkor még főleg zsidók közt terjedt Jézus követése, ezért is jelentős a ciprusi helytartó megtérése. Pál képviseli azt az álláspontot az apostolok közt, hogy nemzsidóknak, azaz ahogy nevezték őket, görögöknek, nem kell a zsidó szokásokat, mint pl. étkezési előírások, körülmetéltetés, követniük keresztényként. A görög szót tehát nem mai jelentésében használták a görög nemzet tagjainak megnevezésére, hanem a hellenista világban a nemzsidók (gójok) megnevezése volt. Így a római prokonzul is görögnek számított.
Közben a zsidókeresztények száma is növekedett Cipruson. Júdeában a farizeus vezetőréteg keresztényüldözésbe kezd. István diakónus vértanúságával kezdődik az üldözés, amiben Pál megtérése előtt részt is vett. A judeából menekülő keresztények számára a már krisztuskövető ciprusi zsidó közösség nyújt menedéket. Barnabás másodszor is el akarja Pált vinni szülőföldjére, de az nem hajlandó Márkot is magával vinni, mondván, Márk nem veszi ki rendesen a részét a munkából. Így Pál Szilassal elindult Szíria felé, Barnabás pedig unokaöccsével Márkkal visszatér Ciprusra.
Ennyit tudhatunk meg Ciprusról a Szentírásból. Hogy visszatérhessünk Larnaka, azaz Kition városába egy másik szálon is el kell indulnunk. A történet eleje visszavisz minket még Barnabásék térítései előttre, amikor még Jézus urunk köztünk járt és tanított. A történet eleje szintén a Szentírásból van, de mire Ciprusra érünk, és újra találkozunk Barnabással, már csak a Bibliából kimaradt hagyományra hagyatkozhatunk.
Ahogy kimegyünk Jeruzsálem városából Márk anyjának olajfáin túl egy kis faluba érünk, Betániába. Ott él Lázár, Jézus barátja két hugával, Máriával és Mártával…
A ciprusi Szent Barnabás apostolról ezt a modern kori mozaikot a troodoszi Kikkosz monostor kerengőjében fényképeztem
(Természetesen Troodosz nem a Petunta-Larnaka kerékpáros zarándoklat mentén volt. De valami képet ide is akartam tenni.)
