Mária születésének ábrázolási ”kánonját” ezen a studenicai falfestményen szemlélhetjük eredeti formájában. Studenica az első szerb bizánci hűbéres állam fővárosa. Monostora különleges műemlék a keleti és a nyugati egyházi művészet sajátos ötvözete.
A képen, mint általában a történeteket elmesélő ikonokon egyszerre több filmkocka-szerű jelenetet láthatunk. Ugyanaz a szereplő többször is jelen lehet így ugyanazon a képen. Anna ott öleli a visszatérő Joachimot, és az ágyon is ott fekszik. Joachim is egyszerre ott van az Aranykapunál és kislánya ágyánál. Szokták úgy is ábrázolni, ahogy az ablakon benézve kíváncsiskodik, hogy valóban lánya született-e, mint az előző poszt képén. Mária is lehet egyszerre az édesanyja kezében, a fürdető kádban és aranyosan aludhat a kiságyban, bölcsőben.
Ez az ábrázolásmód a diakrón sűrítés. Egy előbbi posztban ilyen volt Joachim és Anna találkozása is a Mária élete mesterétől, Ott Joachim van egyszerre az Aranykapunál, kapja a jóhírt az angyaltól, és a pusztában vezekel. Az idősík ott már táguló térdimenzióban halad. Az itteni képen nincs téri alá-fölérendeltség az eseménysíkok közt. Ha nem ismerjük a történetet, azt is hihetnénk, hogy több kis Mária született. Feltételezi tehát a festő, hogy a képet értő tanítók magyarázzák. Az írásbeliség elterjedése előtt ezek a képek töltötték be a könyvek szerepét. A szóbeli ismeretátadást kiegészítették, szó szerint és átvitt értelemben is képivé tették.
Akkor ér véget a középkor, amikor a diakron ábrázolásmód eltűnik az új képeken.
