Az Angeloktisztisz templomot fal veszi körül belső udvart képezve. Évszázados olajfák alatt működtet itt a helyi paróchia egy kis boltot. Olyan mindenes bolt ez, kapni itt ikonokat, kegytárgyakat, de kocsmaként is szolgál. Pont a félúton volt, jólesett az árnyékban egy kis frissítő „hűs olajfa lomb alatt”. Itt egy kicsit megállt az idő. Ott ültem az ebédjét fogyasztó pap asztala mellett, és nem tudtam, mikor is vagyok ott. A lelkész bizánci szabású reverendája arra utal, hogy a francia Gibelet lovag nem fog mellénk ülni. A borozgató ciprióták nyugalma azt sugallta, nem kell a tenger felől arabok rohamára számítani. Nem tudom, melyik korba léptünk, vagy inkább kiléptünk minden korból, az időből. Ez kegyelmi állapot, ízelítő az örökkévalóságból. Ott is olajfák alatt fogunk időzni az időtlenségben. És megisszuk a misebort…
A templom mellett a kiszáradt szigeten különösen értékes üde zöld folt, egy öntözött park, zsenge fű, vastag törzsű pálmák, gyerekjátszótér.
Csiti, a városka viszonylag hosszú, végig boltok a házak földszintjén. A legtöbb cipőbolt. Van ennyi cipőre kereslet? Vagy egész Ciprus, még a török oldal is ide jár cipőt venni? Az egyik sarkon vizes palack töltő automata. Megáll egy terepjáró fazonú autó. Dzsigoló forma férfi vezet, a nő kiszáll a tízliteres palackkal meg a gyerekekkel, bedobja pénzt, és tölti a vizet. A férfi az autóban várja. Igen, a Balkánnál lejjebb vagyunk.
Irány tovább Meneu falu csücskénél, az autópálya alatt, a sós tavakon át Larnakába.
