Következő állomásunk tehát Betánia. A zarándoklat ilyen, vannak olyan állomások, ahol fizikailag is ott vagyunk, és olyanok, ahova csak a képzeletünk tér le. Ilyen a Jeruzsálem melletti Betánia Jézus korában. Azért írtam Jeruzsálem mellettit, mert létezett egy másik Betánia, aminek közelében Keresztelő Szent János keresztelt a Jordánon túl. A miénk csak az olajfák hegyén esik túl, úgy két óra járásnyira a várostól. Azelőtt Ananja a falu neve, Jézus korában már Ananja Házának, Béth Ananja nevezték, ez lett a görög Βηθανία, Bethania.
Az evangéliumokból néhány lakójáról is tudhatunk: a leprás Simonról, Lázárról és két nővéréről Máriáról és Mártáról. Ez két olyan házat jelent, ahol Jézus megfordult, sőt meg is szállt. A Jeruzsálemhez való közelség miatt valószínűleg sokat tartózkodott Jézus a faluban tanítványaival, amikor felment a városba.
Kezdjük a bemutatást Simonnal. A név gyakori a Szentírásban. A Semaél (Isten meghallgatott) név görögösen. Az apostolok közt is volt kettő Simon, bár az egyiket inkább a Jézustól kapott Péter néven ismerjük. A mi Simonunkról, aki Jézus tisztelője lehetett annak ellenére, hogy a Jézus által gyakran szidott farizeus párthoz tartozott két evangélium is említést tesz: Márk és Máté. Álljon itt most Márk írása, azért az övé, mert vele már találkoztunk az úton, mint Barnabás unokaöccsével, aki elkísérte az apostolt Ciprusra. Íme az idézet (Mk 14,3-9), ami alig tér el Máté szövegétől (Mt 26,6-13):
.
Amikor Betániában a leprás Simon házában vendégül látták, odalépett hozzá egy asszony. Alabástrom edényben valódi s igen drága nárdusolajat hozott. Feltörte az alabástromot és (Jézus) fejére öntötte. Némelyek bosszankodtak magukban: "
‑ Miért kell a kenetet így pazarolni? Hisz több mint háromszáz dénárért el lehetett volna adni és szétosztani a szegények közt.
És szemrehányást tettek az asszonynak. Jézus azonban ezt mondta:
‑ Hagyjátok! Mit akadékoskodtok, hisz jót tett velem! Szegények mindig vannak veletek. Akkor tehettek velük jót, amikor akartok. De én nem vagyok mindig veletek. Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre. Bizony mondom nektek, bárhol a világon hirdetik majd az evangéliumot, az ő tettéről is megemlékeznek.
.
A történet nagyon hasonlít János evangéliumából a 12. fejezet elején leírt → nárduszolajas megkenéshez, ami viszont Lázárék házában történt, és Lázár huga Mária öntötte Jézus lábára az olajat. És akkor, hogy meglegyen a negyedik evangélista is, Lukács is, ő is leír egy hasonló esetet egy Simon nevű farizeus házában, ahol egy ismeretlen nevű bűnös asszony keni olajjal. A helyszín itt nem Betánia, hanem egy másik tartomány, Galilea ismeretlen városa. Legalábbis a környező események Galileában történtek egy évvel a másik két evangélium betániai jelenete előtt. A történet többet, mást mond az előzőeknél, ezért beillesztem ide (Lk 7,36-50):
.
Egy farizeus meghívta, hogy egyék nála. Betért hát a farizeus házába, és asztalhoz telepedett. Élt a városban egy bűnös nő. Amikor megtudta, hogy a farizeus házában van vendégségben, alabástrom edényben illatos olajat hozott. Megállt hátul a lábánál, és sírva fakadt. Könnyeit Jézus lábára hullatta, majd hajával megtörölte, elárasztotta csókjaival, és megkente illatos olajjal. Mikor ezt a farizeus házigazda látta, így szólt magában: "Ha próféta volna, tudná, hogy ki és miféle az, aki érinti: hogy bűnös nő. Jézus akkor hozzá fordult:
‑ Simon, mondanék neked valamit.
Az kérte:
‑ Mester! Hát mondd el!
‑ Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Nem volt miből fizetniük, hát elengedte mind a kettőnek. Melyikük szereti most jobban?
‑ Úgy gondolom az, akinek többet elengedett ‑ felelte Simon.
‑ Helyesen feleltél" - mondta neki. Majd az asszony felé fordulva így szólt Simonhoz:
‑ Látod ezt az asszonyt? Betértem házadba, s nem adtál vizet a lábamra. Ez a könnyeivel áztatta lábamat, és a hajával törölte meg. Csókot sem adtál nekem, ez meg egyfolytában csókolgatja a lábam, amióta csak bejött. Aztán a fejemet sem kented meg olajjal. Ez meg a lábamat keni illatos olajával. Azt mondom hát neked, sok bűne bocsánatot nyer, mert nagyon szeretett. Akinek kevés bűnét bocsátják meg, az csak kevéssé szeret.
Aztán így szólt az asszonyhoz:
‑ Bűneid bocsánatot nyernek.
‑ Ki ez, hogy még a bűnöket is megbocsátja?
De ő ismét az asszonyhoz fordult:
‑ A hited megmentett. Menj békével!
.
Nem is folytatom fejtegetéseimet, hogy el tudjunk mélyedni Jézus szavaiban. A következő bejegyzésben ezek szerint a betániai Máriával kell folytatnom.
(Sokáig gondolkodtam, kell-e ide kép. Az úton nem találkoztam Simon farizeussal, másutt se tudtam lefényképezni, olyan ikont sem találtam, ami ezt a jelenetet ábrázolná. Viszont eszembe jutott, hogy Pesten a Szépművészeti Múzeumben láttam egy ismeretlen XV. századi brüsszeli festőtől egy érdekes képet. Íme, itt van. Ezen egybe van mosva a három evangélium: Jézus Simonnal megbeszéli a lábmosást, a többiek meg az olaj árát számolják. És még Márta is ott méltatlankodik a háttérben.)
