A Jó, a Rossz és Zarathusztra
Zarathusztra az ókori Irán legendás vallásalapítója. Szent könyvében, az Avesztában azt írja, hogy nem egy Isten teremtette a világot, hanem egy ikerpár, Ahura Mazda és Ahriman. Amit Mazda megteremtett, testvére lerombolta, aztán újra építette, és így tovább. A két pólus egyenértékű. A jó, ami épít, a rossz, ami rombol. Ez a dualizmus.
A következetes dualizmus tovább megy. Tehát van egy jó és egy rossz isten. Ezek egymás kiegészítői, mindketten ugyanakkora helyet teremtenek maguknak a világból. Ahogy van kultusza a jó istennek, lehet a rossznak is.
Sőt, melyik is a rossz? Ahura Mazda szemszögéből Ahriman. És fordítva? Fordítva a mazdaisten a rossz, hisz Ahriman művét minduntalan tönkreteszi.
Ugyan nem élünk Perzsiában, sem Indiában az iszlám elől elmenekült mazdahitű párszik közt, de ez a kétféle dualizmus nagyon is jelen van. Az értékelvű Istent és a Sátán, mint azonos erejű, jelentőségű párt tételezi. Az érték-semlegesnek pedig a Sátán is csak olyan, mint Isten.
(Feltétlen figyeld a folytatást!)
