Istentelen dualizmus
Közismert kínai szimbólum a Jin és a Jang ábrázolása fekete-fehér S alakban osztott körrel. Azt jelképezi, hogy ellentétes erők harca tartja fenn a világot hasonlóan, mint az Avesztában, csak ez nem két isten, hanem ellentétes szubsztanciák, mint világosság-sötétség, föld-ég, férfi-nő, nyugalom-mozgás, stb. Értéket nem társít a párok egyik tagjához sem, sőt legtöbbször kerüli is a jó és a rossz megnevezését. A párok annyira összetartoznak, hogy egyik a másikat csírájában magában rejti. Ezt jelképezi a forgókör olyan formája, amikor a két félrészben ellentétes színű kiskörök vannak.
Mostanában divatba jött a Jin Jang mindenféle ezoterikus irányzat kapcsán. Ők nem szubsztanciákról beszélnek, hanem energiákról, erőkről. Engem az energia kifejezés zavar. Magát a fogalmat a fizika vezette be egy jól mérhető állapotjelzőként, ami csak anyagi dolgokra jellemző. Lehet ugyan egy szót a kontextustól függően két értelemben használni, de a többjelentésű szavak jelentéseit nem szabad összekeverni. Senkinek nem jut eszébe a villanykörtét megenni. Az ezoterikus energiákkal viszont kavarnak, fizikai energiává akarják alakítani, ahogy a fizikában az energia megjelenési formái egymásba át is alakulnak. Csakhogy ez csak spekuláció, nem történik a valóságban meg, legalábbis fizikailag nem mérte meg senki. A kérdés másik oldala: léteznek egyáltalán ezek az energiák?
