Itt van még a bűn is
Ezt a szót, hogy bűn, le sem írtam mióta létezik a blog. Pedig az a diszkrepanciapötty a világban, amit rossznak nevezünk, a bűn miatt lett. A bűn és a rossz nem azonos. A kegyelem felől közelítve tehát az egyik ok, a másik okozat. Szembeszegülés Istennel, aminek következménye, hogy a rossz megjelenik.
A mi emberi világunkban ez a megközelítés megint nem praktikus. A mi bűneink, az én bűneim ugyanúgy táplálják a rosszat, mint a Sátán és angyalainak ellenszegülése, de mivel én fizikai tér-időben is létezem, ez a közvetlen oksági kapcsolat egymástól látszólag távolabb esik. Ahhoz, hogy tudatosan próbáljam magamat a bűneimtől megszabadítani, anélkül, hogy felesleges bűntudatot keltenék magamban, ide is kell egy praktikus definíció. Előveszem azt, amit kis leendő első áldozóknak tanítottam:
Ha rosszat teszek, nem feltétlenül követtem el bűnt. Csak az válik bűnné, amiről tudom is, hogy rossz. De ekkor sem feltétlenül bűn, ha rosszat teszek, csak ha akartam is, hogy rossz legyen.
Egészen más így a bűn erkölcsi fogalma, mint a jogi. Lehet a bűnös is akár szélsőséges helyzetben etikailag bűntelen.
És mi van akkor, ha tudom, hogy rossz, amit teszek, és meg is akarom tenni, mert egy nagyobb rosszat hárítok el vele? (Ez a mondat arra az ukrán asszonyra utal, de nem ítélkezhetünk felette!)
