Angyalkommunikáció – vagy mégsem?
Beszélgetünk az angyalokkal. Legtöbben ezt észre sem veszik. Sokáig én sem, de egyre jobban figyelek rá, és egyre erősebb a meggyőződésem, hogy szólnak hozzám.
Egy ateista honlapon olvastam, hogy „aki istennel beszél, az imádkozik, akihez isten beszél, az skizofrén”. (Isten neve kis i-vel volt, a forrás szellemének megfelelően) Mi is a skizofrénia? Durván azt lehet mondani, hogy a személyiség ketté hasad, két egymástól független, eltérő jellemű személy él egy emberben. Ez mindenkép beteges dolog, súlyos esetben még veszélyes is lehet. Viszont mindkét személyiség csak azzal a tudással, képességekkel rendelkezhet, ami a betegben kialakulhatott élete során. A skizoid beszélgetés a két személyiség közt performális jellegű. Na ezt meg kell magyarázni.
A gondolat az elménkben születik, ami olyan, mint egy káposzta. (Nem ér a nevem, káposzta a fejem!) Koncentrikus gömbök a levelek. Legbelül van a torzsa, ahol a gondolatok születnek. Ezt nevezte Chomsky kompetenciának. Nincs nyelvi formája, nem szó, nem lehet elmondani. Ahogy jön kifelé a leveleken szavak jelennek meg benne, nyelvtani formát vesz fel, formálódnak a mondatok. Ha nagyon figyelünk befelé, érzékelhetjük is ezt a folyamatot. A koncentrikus levélrétegen meg-meg áll a gondolat olyan kis ismétlődés-szerűen.
A külső rétegen már szabályos beszéd, Legalábbis, ha meg van a képességem a helyes beszédhez. Ez a performancia. Néha marad egy kis kompetális jellege, olyankor ő, ő, izé …, nem találom a szavakat.
A skizofémia tehát valahol a külső levelek szintjén is hasítani akarja áldozata személyiségét. Ezért aki hangokat hall, az nagy valószínűséggel kezelésre szorul. Azért csak nagy valószínűséggel, mert lehet, hogy valaki csak megtréfálja, vagy azon ritka eset történt vele, amikor az angyalok valóban performális kommunikációt használtak. Ilyen a történelemben nagyon kevés volt. Velem sem történt.
(Május 13. - Fatimai csoda - performális angyalkommunikációk előzték meg. Görgetsd oda a blogot!)
