Az istenek születéséről III.
Trimurti három aspektusa a teremtő, fenntartó és pusztító önállóvá idegenült képzetével kezdődött az indiai politeizmus. Itt nem Isten belső magjából való kiáramlásáról van szó, hanem aspektusai, tulajdonságai, funkciói kezdenek saját életet. A legtöbb isten így születik. Krisna a szeretet, Káli a kegyetlenség istene, de a többi pogány kultúra is teremt magának így isteneket. Athéné a bölcsesség, Aphrodité a szépség, Niké a győzelem, és így tovább a görögöknél.
Utóbbiak eredete fordított is lehetett. Pontosan nem lehet kinyomozni, mert több mitológiai rendszer létezik, és mind más. Az aspektuális politeizmus szerint Athéné az isteni bölcsesség önállósodása, de lehet a teremtett világból elvonatkoztatott bölcsesség megszemélyesítése. Ez az allegorikus politeizmus. Az antik világban ez a leggyakoribb.
Legszebb példája ennek Érosz. Kezdetben aspektuális istennek született. A legarchaikusabb mítoszok a Khaosz rendezésekor említik, mint a Teremtő egyik rendező megnyilvánulását a Szeretetet. Olyan szép, hogy akár igaz is. A későbbi, majd a hellenista mítoszok már áthelyezik őt, a földi szerelem megtestesítője lesz.
Az ilyen istenek aztán logikai kapcsolataikat – allegóriák lévén – rokoni kapcsolatként jelenítik meg.
(A kép Trimurti-Brahma egy indiai templom bejárata felett)
