Ne értsd félre, bárki is hal meg, főleg ha a halála értelmetlennek tűnik, bennem valami mindig megrendül. De én tíz év után sem tudok szegény Dire nagyobb megrendüléssel emlékezni, mint pl. az utcán megfagyott hajléktalanra, az járdára felhajtó diszkósok által elütött családapára, a tizenéves leukémiában elhunyt ismeretlenekre és a többiekre. Nekem azokból a napokból Terézanya halála maradt meg, amire emlékezem. Az árváit is ajnálom, de valahogy nem nekik tartogatom együttérzésem kézzelfogható dolgokban is kifejezhető módját. Hát ez van! Én biztos érzéketlen vagyok. Most megyek a kórházban levő barátomhoz, aki abban a közös ügyünkben járt, amikor balesetet szenvedett, amivel hátrányokkal küzdő embereket szeretnénk nagyobb életesélyhez juttatni. Szegény Di, a mi együttérzésünk nélkül jubilál a túlvilágon.
2007. szeptember 02. 08:59:40 S (Antal) [url]