ὄνομά
A név jel. A szó, ami a nevet jelöli a performanciák, a belső alaktalan szó pedig a kompetenciák szintjén jelöl.
A jel és jelölt, a név és a nevezett nem azonos. Lelki fejlődésünk során megtanuljuk, hogy a nevünk csak egy szó. Ezt abból tudni, hogy ha a nevünkkel játszanak, torzítják, esetleg csúfolják, nem érezzük, mint egy kisgyerek, személyünket ért támadásnak.
A név és a személy azonosítását a pogány időkben az ártó szellemek elűzésére használták, jobban mondva kicselezték őket. A gyereknek két nevet adtak: az egyik az igazi volt, a másikat pedig a gonosz szellemeknek mondták meg, aki kereste a gyereket, de azon a néven nem találta. Talán a kettős keresztnév máig élő szokása innen ered. Felénk az első általában a rendes viselt név, a második pedig a keresztszülő neve, de ez nem mindenütt szabály.
Ha az ember élete gyökeresen megváltozik, „új életet kezd”, sokszor új nevet is kap. A bérmáláskor ugyan csak egy alkalomra szól a bérmanév, de a szerzetesek fogadalmuk után már a szerzetesi nevüket használják. Bár szerzetes ismerőseim rokonai ezt nemigen szokták betartani, rájár a szájuk a születési névre. Legtöbbször az okmányaikat sem íratják át, az új név csak olyan magán és egyházi használatra van. Amilyen jó hangzó név pl. a Szixtus, amikor papi szerepben van viselője, ugyanolyan groteszk lenne, ha mondjuk az orvosi rendelő várójában is így szólítanák.
Nomen est omen - mondják, bár én ezt nem írnám alá. Régebben, amikor a gyermeknek a névadással együtt védőszentet is választottak, a szent példája, ha a gyermek előtt állt, kihozhatott hasonló jellembeli vonásokat, de a név és a személy közt olyan misztikus kapcsolat nincs, ami a néven keresztül bármit is meghatározna viselőjével kapcsolatban.
A neveknek jelentésük van, bár sok közülük feledésbe merült. Az idegen nyelvből eredő neveket sokszor nem is értjük, mert ha értenénk, nem lenne többek közt ateista szülőknek Krisztina, Krisztián (Keresztény) nevű gyermeke, vagy nőies lányt nevelni akaró szülők nem adnának Barbara (Szakállas) nevet. Sokakat nem is érdekel saját nevük jelentése. Nem feltétlen abból a lelki fejlettségből kifolyólag, ami a név és viselője közt különbséget tud tenni, hanem inkább a kíváncsiság hiány miatt. Pedig a családnevekben egész történelem lehet.
Isten nevére visszatérve a szó alakja sem, de az a képzet és kompetencia sem azonos Istennel (Allahhal, Gottal, Boggal, Theoszzal, Deusszal, Dimizuval és a többivel). Isten meghatározhatatlan. Minden istendefiníció sántít. Mit tudhatunk róla? Sok minden töredékes dolgot, amit a tudás sohasem ér fel teljességében. Isten léte mégis bizonyosság, de ez egy másfajta tapasztalat. Nem mintha a modern tudományok biztosabb lábon állnának, mint a teológia. A fizika és a geometria axiomatikus felépítése ugyanúgy hiten, tökéletes bizonyítás hiányán alapul, mint istenhitünk. Ami az ész számára megfogható Istenből, az csak a név. A szó, és ami az Isten jelentésű szavakban közös, legyen az bármilyen nyelven is. A „szenteltessék meg a Te neved” jelentése tehát, hogy a bennünk élő istenkép, amit a név fog össze, az is szent legyen, Istennek szentelt, tehát különb, mint a többi név. Elvégre mennyei Atyánk neve.
