A zarándoklatra készülni kell. A test és a lélek sem lehet készületlen.

Kezdjük a testtel, az egyszerűbb. Ugyanolyan készületre van szükség, mint bármilyen hasonló útra. Gyűdre gyalog mentem, az út egy teljes nap volt, ezért három szendvics, két liter víz, volt a hátizsákomban. Eltettem még egy váltás ruhát: egy inget és egy hosszúnadrágot, mivel a templomba nem szabad rövidnadrágban bemenni. Ezen kívül minden ugyanaz, mint egy egynapos erőltetett gyalogtúrán kell. Hasznos egy vándorbot is.

A lélek felkészítése összetettebb. Először is meg kell ismerkedni a hellyel. Számtalanszor jártam már ott, mégis a készület szakaszában ahányszor csak tudtam, elmentem. Volt olyan időszak, hogy minden nap ott voltam. Beálltam autóval a templom mellé, bementem a templomba, imádkoztam, ha volt időm elmélkedtem. A kegyszobrot közelebbről is megnéztem. Ha nem kellett sietnem, végignéztem a templom minden részét. A kegyhely külső helyszíneire is igyekeztem minél többször eljutni. A kálvária, a piéta, a Jubileumi Kereszt, amire csak volt időm. A zarándoklat során úgy sem lesz alkalmam az egész kegyhelyet bejárni, akkor majd kiderül mi az az egy-két dolog, ami miatt odamentem.

A harmadik készülődési terület a kutatatás. Ez történeti nyomozás is, és olyan helyszínek felkeresése, amelyeknek köze van a kegyhelyhez. Ezekről is be fogok számolni. Pécs, Siklós, Szigetvár, Eszék, Kapronca, Verőce és még sokáig sorolhatnám a kapcsolódó városokat, sőt falvakat. Az eredeti kegyszobor pl. jelenleg Zágrábban van. Akkor szépen sorban elindulunk. Még nem a zarándokútra, hanem a kapcsolódó helyek közül a legizgalmasabbakra