Vocsinban a szerb dúlás okát ismerjük, még nem történelem. A XVIII század fordulóján ugyanez történt, de nemcsak Szlavóniában, hanem a teljes Délvidéken és Baranyában, sőt Somogyban és még beljebb is az országban, még Esztergomig is eljutottak.
A történet tizenöt évvel korábban 1689-ben kezdődik. A szerbek a török birodalomban élnek elnyomás alatt. A világi kormányzás török. Valamennyi bíráskodási jogot a ráják (keresztények) fölött megkapnak a vladikák (püspökök), akik a konstantinápolyi görög patriarchának alárendeltjei. Osztrák titkos ügynökök tárgyalnak az ipeki (ma Peć , Пећ albánul Peja Koszovóban) érsekkel, hogy felkelésre bírják a szerbeket a török ellen. A győzelem bizonytalan. Bécs megigéri, ha a felkelés elbukik, Magyarország területéből kiszakítanak egy Újszerbiát, ahová áttelepülhetnek.
A magyar területen létrehozott szerb állam gondolata még ennél is régebbi, de csak a XX. században valósult meg. A mohácsi vész előtt Fekete János (Cserni Jován, Jovan Crni) szerb rablóvezér a Délvidéken egészen Baja és Szeged vonaláig az ország gyengeségeit kihasználva egy rablóállamot hozott létre. Ki is nevezte magát cárnak. A török egyből véget vetett az ilyen helyi kiskirálykodásnak.
Több mint száznyolcvan év múlva a szerb nemzet egyetlen legitim intézménye III. Arzén metropolita megy bele hasonló kalandba. Még a vezetékneve is érdekes: Csernojevics, mint a Fekete cár. A felkelés természetesen elbukik, súlyos megtorlásra készülnek a törökök. 1690 októberében megindult a velika soeoba srba, a nagy szerb kivándorlás.
Az ígért Újszerbiát nem kapták meg, csak később egy kisebb területen határőrizet fejében részleges autonómiát. A metropolita Karom városában telepedett le, amit át is keresztelt Karlócának. Bécsi jóváhagyással felvette a patriarchai címet, egész Magyarország ortodoxainak autokephal egyházának fejének tekintve magát. Egyházi intézkedései többször ellentétbe kerültek az ország törvényeivel.
A főpappal jött martalócok pedig végigrabolták az országot. Kegyetlenkedéseiket a mi vidékünkön máig emlegetik. Siklóson azon a hírhedt Gyümölcsoltó Boldogasszony napján 192 embert mészároltak le. A várat bevették, a kurucok elől elrejtett kegyszobrot megvagdosták karddal. Kíváncsi lennék, hogy a zágrábi restaurátorok meglelik-e ennek nyomait a fában munkájuk során. A kegyképet védő Horváth Domonkos atyát a rácok lefejezték. Társát, Czetkovics Lajos atyát előbb kegyetlenül megcsonkították, majd lelőtték. Benua Henrik jószágkormányzó csempészi ki a várból a kegyszobrot és viszi a biztonságos eszéki erődbe.
Az én szülőfalum Adorjás évszázadok alatt riasztási rendszert dolgozott ki, hogy ha jön az ellenség, elbújnak a mocsárba egy titkos úton. Ha van idő a gerendákra épült házakat is bevontatják lóval, ha kevesebb, csak SZEKEREKre pakolva menekülnek, ha még kevesebb, akkor a gyerekek mellett, ami elfér a kézben. 1704-ben rosszul mérték fel a helyzetet. Gyorsan kellett volna menekülni, de úgy vélték lesz idő szekerekre pakolni. A rácok előhada megbújt a kertek alatt, és lesték, merre mennek be a titkos úton a mocsárba. Ez után a főhad már könnyen követte őket. Az egész falut lemészárolták, és amit nem tudtak elvinni, azt felgyújtották. Az üszkös szekerekről ennek a helynek a neve máig Szekerek puszta. Két ember maradt életben, egy férfi és egy nő. Ők az én őseim.
Pécsett a már évszázada a városban élő békésnek vélt szerb kereskedők éjszaka nyitották ki a Szigeti Kaput a rácok előtt. Olyan mészárlást rendeztek, hogy nem volt, aki eltemesse a halottakat. A ferencesek nyitottak egy tömegsírt a templomuk és a kolostoruk szegletében egy volt török fürdőben. A város ekkor kitiltotta a területéről a szerbeket, akik létrehozták Pécstől nyugatra Rácvárost, ami ma már Pécs része.
Nem folytatom a borzalmak felsorolását Belső-Magyarországtól a Délvidékig. Szlavónia is lángokban áll, akár csak 1991-ben. Ilyen szövetségesre leltek a labancok, ellenségeikkel jobban jártak.
