Hogy is kezdődött a torinói történet? A Magyar kurírban olvastam, hogy idén nyáron nyilvánosan kiállítják a leplet. Huszonöt évente szokták, bár legutoljára tíz éve tették közszemlére, kegközelebb talán megint huszonöt év múlva. Az én életemben talán soha vissza nem térő alkalom. Viszont akárhogy is mennék. pénzbe kerül, és sajnos életem egyik legsúlyosabb pénzügyi válságában voltam. Le is mondtam róla.

Közben az én drága feleségem szervezkedni kezdett a háttérben. Az interneten keresett lehetőségeket a Torina utazásra. Talált is egy elfogadható árút. Csakhogy ami általában elfogadható, az nekünk akkor a lehetetlen kategóriájába tartozott. Viszont a rokonsággal összefogott, hogy járuljanak hozzá születésnapi ajándékként. Meg is lett az út ára.

Én meglepetésként szereztem tudomást az egészről, már abban a stádiumban, amikor nem lehetett lemondani. Pedig akkor a meghatódottságon kívül arra gondoltam, hogy inkább a család megélhetésére kellene ez a pénz, én nem érdemlem…

De akkor már nem volt más választás, a megadott időpontban a Keleti pályaudvar Kerepesi úti parkolójában várt a busz. És akkor itt a blogon is elindulunk Torinóba.

(Ezt a fényképet az eredeti lepelről készítettem, látszik is a védőüveg csillogása. Ilyen látószögben kb. három méter magasan, a látogatósáv mögött kb hat méterrel látszana, ezért ez a kép erősen módosított.)