Nem polkorrekt manapság néplélekről beszélni, de én az ilyen hisztikkel, mint polkorrektség, nem foglakozom. Az előző bejegyzésemről ugyanis a szláv néplélek jutott eszembe. Mert igenis létezik néplélek, amit hamvas géniusznak nevez, amit az angol folk lore akart eredetileg kifejezni. Az a kollektív lelki folyamat, ami nem feltétlen jellemzi egy nép minden tagját, de az egészben mégis ott van.
A szláv néplélek, a szlávság sokkal egyszerűbb, mint a magyarság, viszont sokkal mélyebb és szélsőségesebb. A titkok megélésében is mélyebb. Még tizenéves koromban tanultam meg a szegedi szerb paptól, hogy az utolsó vacsora szláv nyelveken tajna vecsera. Nem úgy nevezik, hogy utolsó, hanem, hogy titkos. Kijevben a lavra trapeznaja palatája, amikor ott jártam pár évvel ez után ateista múzeumnak volt berendezve. A falon a sok vacsora és evés-ivás jelenet volt felfestve az evangéliumokból. Ezekhez nem nyúltak az ateisták szerencsére. Minden egyes jelenet egy-egy mezőt töltött be a falon, úgy hogy egyetlen egy kisebb falrészre irányultak. Ott volt az utolsó vacsora, a tajnaja vecsera. Mindenek közt a legtitkosabb a legközpontibb helyen. Ugyanígy az ikonoztázionokon is a királyi kapu fölé kerül az ábrázolás.
Miért is titkos? Mert az Oltáriszentség alapítása ott történt. A vacsora után, amikor már Júdás elment, hogy megtegye, amit meg kellett tennie. Csak azok maradhatnak jelen, akik méltók. A liturgia is, amikor eljut arra a részre, hogy az Oltáriszentség legyen a központban, a méltatlanokat kizárja. Régen az előtér és a templomhajó közt is voltak ajtók, ilyenkor azokat bezárták, ezzel kirekesztették a beavatatlanokat.
Hogyan jutott eszembe a szláv néplélek? Az előző bejegyzés videóját csak végig kell nézni. A moszkvai ikonfestő iskola, szerb ikonok, és ez a sajátos bizánci, de mégis szlávos zene azzal a nyugati polifóniát utánzó, mégis keleti stílusával valamit a szláv lélekből árul el. A Jóistennek kedvesek a szlávok. Nekünk magyaroknak nem mindig. De hát az nem is biztos, hogy különbözőek vagyunk. Nekem egészen más véleményem van a népek származásáról, mint a tudósoknak. Annyira egyek vagyunk, hogy ha megtudnánk, nem is lenne háború a népek közt. Hogy a Jóisten a Bábel tornyánál összekeverte a nyelveket? Ezzel is csak jót tett, mint mindennel, amit tesz. Csak még nem látjuk egészében, színről színre. Mert még titok.
