2007.05.05. 16:22 Hökkentő

Pénteken ballagott Balázs fiam. Ugyanakkor ballagot egy utcával odébb az unokaöcsém. Ez a kép a család közös, ballagás utáni összejövetelén készült.
Szólj hozzá!
2007.05.03. 22:13 Hökkentő

Andrej Rjubjov (a keleti egyház szentként tiszteli) festette ezt a három angyalt. A szentírás három férfiről ír, akik megjövendölték a vacsora közben, a ház előtt, a fa alatt, hogy Ábrahámnak és Sárának gyermeke fog születni, majd kettő közülük elment elpusztítani Szodomát. A hagyomány angyalként ábrázolja őket. A kép címe Agia Triász, oroszul Szvatája Troica, azaz Szent Háromság. Számomra az egyik legszebb angyalábrázolás. Volt nekem belőle egy igen nagy reprodukció, az akkor ingyen osztogatott Szovjetúnió című folyóiratból. Gujbán Tibor paróchus barátom is onnan vágta ki, és helyezte el templomában.
Szólj hozzá!
Címkék: angyalok
2007.05.03. 21:48 Hökkentő
Angyalok
A Szpászkij Szabor kupolafestményén a három központi alakot megfejtettük. A megtestesülést még annyival kiegészíteném, hogy a festmény az esemény túlsó, természetfeletti oldalát ragadja meg, nem földi történést. Ugyanis kétféle tér és idő létezik, helyesebben legalább kétféle. Az egyik, amit a fizika próbál leírni, a másik pedig az üdvösség tér-ideje. Az ikonok mindig az utóbbit ábrázolják, még a földi eseményeket is onnan nézve festik le, de a szemléletesség miatt itteni jelekkel, mint öregember, galamb, kisgyerek, de a mi világunkban így sohasem látunk öregembert, galambot és kisgyereket. Na, nem bonyolítom tovább.
Mi van még a kupolafreskón? Angyalok. Valójában az egész blogozást Ipoly atya felhívásán kívül ők indították el. Féltem ezt a mondatot leírni, mert ma két szélsőség van az angyalokkal kapcsolatban. Az egyik szerint nem is léteznek. Egyszerűen csak az isteni erők, a természetben és a társadalomban működő eszmék megszemélyesítései, hogy az ember számára érthetőbb legyen a természetfeletti világ. Ez a racionalista felfogás, a katolikus egyházban igen elterjedt. A másik meg öncélúan, a Jóistentől teljesen elszakítva beszél angyalokról, mint valami pogány istenekről vagy szellemekről.
Én sokáig a racionalista felfogást fogadtam el. Nehezen esett le, hogy egész gyermekkorom óta beszélgetek a szerintem nem is létezőkkel. Egy bukott angyal, egy démon az utóbbi hónapokban nagyon megleckéztetett. Leküzdése során igen komoly ismereteket szereztem az angyalokról. Úgy döntöttem, közkinccsé teszem, amit megtudtam.
Nem bolondultam meg kedves vallásos és vallástalan racionalista barátaim! Várjátok ki a végét, figyeljétek a részleteket! Misztikus, de nem abszurd! Semmi paranormalitás, meg ilyesmi, csak maga a valóság, egyszerűen más nézőpontból.
Indul tehát az angyalos sorozat!
Szólj hozzá!
Címkék: angyalok
2007.05.02. 23:20 Hökkentő

Köszönöm a blogom feltörőjének a képeket. Sokat tudhat róam, ha azt is tudta, hogy ezt a Stalin által lerombolt, és nemrég újraépített templomot mennyire kedvelem.
Szólj hozzá!
Címkék: örömhír napi
2007.05.02. 23:13 Hökkentő

Moszkva, Megváltó Székesegyház, kupolafestmény - Troica, azaz Szentháromság : Otyec (Atya), Szin-Szlóvo (Fiú-Ige) és Szvátaja Duha (Szentlélek, a galamb)
3 komment
Címkék: örömhír napi
2007.05.02. 23:05 Hökkentő
Az Öregkorú
Az Atyaistent sokáig nem volt szabad ábrázolni. A Szentháromságot nem akarták az egyvalóságát szétválasztva tekinteni. Az emberi szemlélet viszont a látáson keresztül, képekben képes leginkább megragadni a valóságot.
Az Atyát nem láthatja a bűnös emberek közül senki sem. Ugyanakkor Fülöp apostol látni akarja, kéri is Jézust, hogy mutassa meg. Jézus így válaszol:
Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, látta az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: ,,Mutasd meg nekünk az Atyát''? Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem?
A történet Tamás „hitetlenségére” rímel. Fülöp kétkedése az eleven seb konkrétsága fölött, az Atya elvontságában van. Itt már nagyobb a hit szerepe, mert a kézzelfoghatón túl van az Atya léte.
Az ikonfestők arra hivatottak, hogy a képszerűen elénk tárják a legelvontabb hittitkokat is. Nem ábrázolnak a mai értelemben, hanem jelképesen megjelenítenek. Az Atyát sem a maga valóságában, mint egy portrét festik a képre, hanem egy szimbolikus ikoni térben helyezik el, közelebb hozva a felfoghatatlant véges felfogóképességünkhöz. Ehhez Dániel próféta látomásából veszik a képet, ahol a végső ítéletet egy fehérruhás öregkorú mondja ki. Fülöp kérdésére adott válasszal egybevetve, a festő nem tehet mást, mint megfesti azt az öregembert, aki Jézus lett volna, ha megérte volna az öregkort. Ezzel megszületett a Szentháromság-ábrázolások leggyakoribb formája, az öregkorú Atyával.
(A Moszkvai Megváltó Székesegyház kupolafreskója nem a megszokott módon ábrázolja a Fiúistent sem. Nem a megfeszített, vagy a feltámadt Krisztust, hanem a gyermek Jézust ülteti az Atya ölébe. A megtestesülés pillanata ez, amikor az Ige testté lesz. Erre utal a felirat Jézuska kezében: Logosz, azaz Ige, ami itt azonos a második isteni személlyel.)
Szólj hozzá!
Címkék: örömhír napi
Jn
2007.04.28. 21:51 Hökkentő
KEMÉNY BESZÉD EZ,
UGYAN KI HALLGATJA?
Szólj hozzá!
Címkék: örömhír napi
2007.04.28. 11:55 Hökkentő

A reálgazdaság az embert szolgálja.
Kit szolgál a pénzgazdaság?
Szólj hozzá!
2007.04.28. 09:49 Hökkentő
Júdás és az etióp kincstárnok
Képzeljük csak el, mivé lett volna a kereszténység, ha Júdás nem akasztja fel magát, valahogy árulása ellenére az apostolok közt marad, és Fülöp helyett ő találkozik az etióp kincstárnokkal. Elteszik a könyvet, és nagyra törő tervet szőnek a világ pénzügyi leigázására.
Nem olyan bonyolult dolog ám ez. Meg kell fordítani a pénz és az anyagi szükségletek természetes viszonyát. Enni, ruházkodni, minket szolgáló tárgyakat bírni bizonyos mértékig szükséges, nélkülük nem élhetünk emberi életet. Előállításuk, elkészítésük, eljuttatásuk azokhoz, akiknek szükségük van rá, a reálgazdaság. A nem tárgyi, anyagi szükségletek is megpróbálnak ebbe a rendbe beilleszkedni, bár ki is lógnak belőle. Viszont az emberiség történelmének nagyobb részében viszonylag jól működött. Volt egy jel, a pénz, ami a cserét megkönnyítve segítette, szolgálta a reálgazdaságot.
A szolgálóból úr lett. Kialakult a pénzgazdaság. A cél most már nem a szükségleteinkhez való javakban, hanem önmagában a pénzben testesül meg. Öncélú pénzuralom.
Jó ez? Szükségszerű mindez? Kinek jó ez így? Nem tehetünk ellene semmit? Ezekről a kérdésekről régóta érlelt gondolataim vannak. Mindenképp össze akarom fűzni és kiegészíteni eddigi gondolataimat. Ha kapok jelzéseket a hozzászólásokban, megteszem itt a blogon.
