Szent István királynak egyetlen tettéről emlékezem. A többit csak vitassák a kurzuslovagok, nem értek hozzá.

 A korona felajánlása, amiről itt írok. Az Istenszülőt királlyá tenni, átemelni a világi hatalmat a transzcendensbe, ez István legnagyobb tette. Nem zaklatni az égi hatalmakat, nem egyenesen Jézusnak ajánlva, hanem egy emberi lénynek, aki testében is túl van a mi világunkon. Vannak országok szentek oltalma alatt, még Máriáé alatt is, de valódi királynője, csak Magyarországnak az Istenanya.

Lehet ilyeneket mondani, hogy a pogányok Boldogasszonyát helyezte a trónra, ezzel megnyerve őket is, meg a keresztényeket is, Én nem tudom, hogy tényleg különbözik-e a pogány Boldogasszony a mi Szűz Máriánktól. Ő az Anya, a kapu, akin keresztül Isten lép a világba, hogy önmagát hozza váltságul. És az anya szenvedése az egyedüli, ami fia szenvedéséhez mérhető. Ennek a szenvedésnek a mélysége egyben dicsőségének magassága.

Szenvedés és dicsőség. Szorosan összetartozó páros, a kettő egymás nélkül nincs, csak értelmetlen lehet a szenvedés, csak múló lehet a dicsőség, ha nem együtt vannak. Ezt adta Magyarországnak királynője.