Én Budakeszi felől közelítettem meg autóval, de ha lett volna időm, a külső budai hegyek kedvelt kirándulóhelyéről, a Normafáról indultam volna gyalog. Sok turistát láttam abból az irányból. Némelyikük kocogva érkezett, a templom előtt megfordult, és irány vissza Budapest. A nyirkos erdő avar alatti parányi élőlényeinek kellemes illatában szívesen időzik az ember. A legkellemesebbek a tölgyesek, olyan gombákkal és más organizmusokkal társul ez a nemes fa, hogy szinte kiemel levegője a földi gondokból.
Valahogy így érezhette ezt Traub János is az 1700-as évek elején. János vallásos legény volt, a természet szépségeiben Istent magát érezte. Az ilyen érzsek képi megnyilvánulásokban is jelentkezhetnek. Nem hallucinációkról, képzelgésekről van szó, hanem egyszerűen a szent és profán dolgok analógiájának felismeréséről. Traub János egy tölgyfa érdekes mintázatú törzsén a szenvedő Jézus arcát pillantotta meg. Tudta, hogy az csak egy tölgyfa, a természet rendje szerint, akár a többi ezer az erdőben, Ami történt, az a lelkében történt, a makkfa csak egy jel, hogy a képzelet elérhesse e természetfölöttit. Csak a nagyon elbizakodott ember állíthatja, hogy ilyen kapaszkodó jelek nélkül fel képes érni a szakralitás világába.
1731-ben Traub megbetegedett. Gyógyulásának emlékére vásárolt egy Mária képet egy olasz származású festőtől. Falconeritől. A kép az akkor népszerű kegyhely, a mai krisztinavárosi Vérkápolna kegyképének másolata volt. Ekkortájt szerezte vissza a képet a kápolnaalapító Franczin Péter leánya de erre még visszatérek egy következő bejegyzésben. A kép ugyanis nem a krisztinavárosival mutat hasonlóságot.
Traub a képet felszegezi arra a tölgyfára, amellyel kapcsolatos volt a korábbi jelenés. Ettől kezdve sokan felkeresik, imádkoznak a képnél, és egyre több a csodás imameghallgatások száma. 1737-ben Acsádi Ádám veszprémi püspök engedélyezi a kép nyilvános tiszteletét. Hamarosan kis fakápolna is épül a kegykép fölé.
Ekkor egy másik búcsújáró hely történtével fonódik egybe a Makkos Mária kegyhelyé. Zichy Péter gróf elesik a spanyol örökösödési háborúban, és özvegyét Bercsényi Zsuzsannát kéri az esztergomi érsek, hogy a gróf fogadalmi kegyszobrát, a máriacelli kegyszoborhoz érintett másolatát vigye vissza Óbudára. A kegyhely gondozását a grófnő a fogolykiváltó trinitárius rendre bízza. 1743-ban alapította az óbuda-kiscelli konventet, 1748-ban már teljes pompájában áll a templom és a kolostor. Máriamakk úgy kapcsolódik Kiscellhez, hogy az óbudai trinitáriusok ugyanebben az évben átveszik a gondozását, Zichy Miklós gróf a rendnek ajándékozza azt a budakeszi telket, ahova 1762-68-ig felépítik az első kőtemplomot a kegykép és a tölgyfa törzse számára, mellette egy kis rendházzal, ahol néhány szerzetes állandó jelleggel tartózkodott.
Kik is ezek a trinitáriusok? Ezzel folytatom. Jó illusztrációkat fényképeztem hozzá a kegytemplom mennyezetén.
