Az utat tehát kerékpárral tettem meg. A betegség szoktatott le a hosszabb gyaloglásról, mivel biciklivel kisebb erőfeszítéssel nagyobb utat lehet bejárni. Ma már nem mernék száz kilométeres gyalogútnak nekivágni, ahogy azt a műtét előtt simán megtettem. Így is a visszaút keserves volt, a kb. húsz kilométeres utat több mint négy óra alatt tettünk meg, éjszakába nyúlt a kényszerű pihenők miatt.
Induljunk el hát itt a blogon is. Első állomásunk a Mazotosz melletti Panagia Peunta (Παναγία Πετούντα) templom, magyarosítva a „Petúniás Boldogasszony”. Ez az én fordításom, nem tudom, mi itt konkrétan a petunta szó jelentése, a szótár szerint petúnia, a virág, de ebből egy szálat sem láttam ott. A templomocskát olajfákkal ültették körül árnyat adva a dombocskának, ahonnan a végtelennek tűnő tengerre lehet látni.
Ciprus neve görögül Küprosz (Κύπρος), ami a latin cuprum, réz szóval cseng össze. És valóban a rézzel függhet össze a sziget neve és történetének kezdete, mivel az ókorban jelentős rézérc lelőhelyeiről volt híres. A réz Vénusz istennő fémje. Ő a görög Aphrodité, a szerelem és a szépség istennője. Nem halálos nagy szerelemre kell gondolni, az nem az ő asztala, ez csak olyan buja erotikával átszőtt, a hűséget nem éppen megtartó szerelem, amiből inkább viszályok, mint boldogság származik.
A görögök előtt a szigeten Atargatisz termékenység istennő kultusza dívott, aki szépen átvonult az Olimposzra, bár ő egy korábbi generáció, a titánok testvére, Uránosz különös módon született lánya. Amikor Kronosz (a történelmi idő) egy sarlóval megfosztotta apját, Uranoszt nemzőszervétől, a tengerbe hullott magból hab lett, amiből egy kagylóban létrejött Aphrodité. Neve is az afrosz (αφρός), hab szóból ered. A sziget másik oldalán lépett ki a szárazföldre, és ahogy lépdelt különös növények sarjadtak lába nyomában, olyanok, amelyek szerelmi ajzószereket tartalmaznak. Nem tudom, a petúnia az afrodiziákumok közé tartozik-e, de itt a Petunta dombon az istennő lába nyomán egy pogány templom épült.
A kereszténységet igen korán elhozták a sziget partjaira az apostolok, nevezetesen Pál és Barnabás. Róluk az Apostolok cselekedeteiből tudhatjuk, hogy szerették az ilyen pogány szentélyeket lerombolni. Nehezen hihető, hogy Lázár barátjuk városától néhány órányi járásra ezt ne tették volna meg. Hogy a parázna istennő emléke is eltűnjön, vagy inkább szublimálódjon, a romokra felépült az Istenszülő temploma.
Arab kalózokat, céltévesztett kereszteseket, törököt és briteket kellett elviselnie, talán már nincs is két olyan kő falaiban, amely eredetileg is egymás mellett volt. Mai arányai a modern kori átépítést tükrözik, de azért itt az olajligetben egy akatisztosz imádság mellett test és lélek felüdül. Talán visszaadják fényképeim a petunta érzést.
Petunta olaja
A tenger a templomdombról. Itt nem habzik.
