Hészükhia
Én nem hiszek Istenben. Ezzel nemrég zavart okoztam. A legkisebb fiam keresztelője után meghívtam ebédre a szertartáson résztvevőket, köztük vagy négy papot is. Ebéd utáni ejtőzés szakaszában megszólaltam:
‑ Tudjátok, én már egy jó ideje nem hiszek Istenben!
Néma, meredt csend fogadta. A keresztelő előtt gyóntam, áldoztam, a szertartás előírt formaságait is követtem. Az egyik atyának eltátódott a szája, a másiknak nyitva maradt. Kb. egy perc után az egyik megszólal:
‑ Persze, hogy nem hiszel, tudod, hogy van!
Igen, a hit az a tudást pótolja. A Newton axiómákat hittem, még cáfolni nem tudtam. Már se nem hiszem, se nem tudom, meggyőződésem szerint nem igazak. Ennek ellenére tanítom, de óvatosságra intve: Jó közelítéssel leírja a valóságot, de nem a valóság, csak közelebb visz hozzá. A fizika tehát hittan.
Istennel egészen másként van! Azt mondják ritka kegy közvetlenül megtapasztalni. Én azt mondom a leggyakoribb és legelemibb tapasztalat. Az biztos, hogy e tapasztalatot rengeteg előítélet lefojthatja. Sőt a lefojtott tapasztalatra újabb előítélet építhet egy másfajta istenhitet. Ez másodlagosan ismert Isten. Így is el lehet jutni Hozzá.
