A sós tavak. Egy hatalmas tó lehetett, csak az utak töltése szétszabdalta. Nyáron sokszor teljesen kiszáradnak. Most is sekély volt a vize, némely része szikesre száradt. Sajátos vegetációja, vagy inkább annak pusztulását kísérő rothadása émelyítő bűzt áraszt. Állítólag flamingók élnek itt, de lehet, a szag elűzte őket. A sótűrő algákat amikor nem poshad a víz, sórákok (artemia salina) fogyasztják. Az artémia az algák zöld színanyagát lebontja, míg a vöröset beépíti szervezetébe. Ettől rózsaszín lesz az amúgy fehér állatka. Aztán a rákocskák a flamingók eledelei lesznek, kiszűrik őket érdekes alakú csőrükkel. A rózsaszín színanyagot ők is beépítik tollaikba, ettől rózsásak. De most a sórák populáció a sekély víz miatt összeomlott. Gyorsan tartóspetét képeztek szervezetükben, ami testük bűzlő lebomlása után is megmarad, akár évtizedekig is, várva a sós vizet, amiben kikelhet, legyen miért visszatérni a flamingóknak.
A sótól fajsúlyosabb vizet a szél is másként fodrozza, érdekes apró hullámmintát keltve. És a színek! Sötétebb, szürkébb, mint az édesvíz, és az eltérő fodrozatú felszínek más-más színben verik vissza a nap fényét. Pirosabb. sárgább, kékebb, zöldebb foltok váltakoznak. A lenyugvó nap vöröse ezt a hatást csak fokozza. Szóval a színe szebb, mint a szaga…
A sós tó mellett terül el Ciprus egyik legjelentősebb polgári repülőtere. Az ország sziget lévén, ma leggyakrabban repülővel érkeznek ide, a komphajóút drága és lassú. Aki autóval akar közlekedni, a reptéren bérelhet. Nemcsak nem éri meg áthozni a saját autót, nem is lehet biztonságosan közlekedni kontinentális kocsikkal, mert a szigeten az angol uralom emlékeként baloldali a közlekedés. Az elején meg is ijedtem, ha távolról közeledett egy autó, hogy nekem jön, hisz én a baloldalon biciklizem. És a szembejövő? Baloldalon várja a kontinensi ember, aztán közelebb ér, és huh, jobbra van.
A reptérről kétsávos osztott pályás út visz a városba, de mellette a kerékpárút halad mindkét oldalon. A város szélétől már nincs messze a Szent Lázár tér.
