Amikor az Úr Jézus a földön járt, volt neki egy kismotorja. Amolyan kétütemű robogó. Sokat járt vele, de a benzincsapról mindig megfeledkezett, ha tartalékon volt.

Egyszer aztán pont akkor fogyott ki a benzinje, amikor egy plébánia előtt járt. Becsengetett, jött is a plébános. „Dicsértessél” – köszöntötte a pap, „Mindörökké” válaszolt Jézus. „Mi járatban jársz erre?” „Hát csak a benzinem fogyott ki, tudnál adni egy kupicával a benzinkútig?” A plébános nagyon szívélyes volt, marasztalta Jézust, de benzint, azt nem adott. Hogy nincs slagja, meg hogy ha a Trabantja benzincsövét megbontja, és onnan csurgat valamennyit, akkor az meglazul, aztán folyni fog, meg ilyen-olyan kifogással elhárította a kérést. Kedvesen szólt, de az Úr Jézusnak mégis csak tolnia kellett a robogóját a következő faluig, a benzinkútig.

Úgy látszik, megint nem figyelte a benzincsapot, mert most meg egy másik plébánia előtt állt le a motor. „Ki az?” – förmedt rá a plébános a kapu mögül. Jézus elmondta mi is történt, mire a pap elkezdte szidni: „Hogy lehetsz ilyen hülye, hogy nem figyeled a benzincsapot! Máskor jobban vigyázz az ilyenre! És ha az út közepén este jársz így…” – és szidta-hordta az Urat, miközben a benzint szívta a Trabant tankjából. Aztán a keréknyomást is leellenőrizte, mert a hátsót laposnak vélte. Pumpált is bele.

Ki a te felebarátod?