Igazad lett, tényleg borsózik a hátam. Lassan hozzászokom a borsózáshoz. Fura egy világ ez ahol emberek írtják egymást hol baloldali, hol szélsőjobb eszmék mellett. Az is elgondolkodtató, hogy tébolyodott emberek, szedett-vedett ideológiáikkal milliókat képesek maguk mellé állítani. Ha választhattam volna nem ide születtem volna, sem térben sem időben, és végig is kiséri mindennapjaimat, a hogy kerültem én ide? kérdés. A napi politika olyan szinten hagy hidegen, hogy már hiradót sem nézek, és tudod mit, ettől én jobban érzem magam. Ma már csak fontos dolgokkal foglalkozom :) és nem bosszankodom azon amin nem változtathatok. Van a világnak egy másik arca is, napsugaras, fás, virágos, népzenés, hímzős, útkeresős, boldog családos. Vidámodjunk meg!!! (Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm...)

A leghátborzongatóbb a Holodomor emlékére írt regényem egy részlete. A regény megsemmisült, majd egyszer újraírom. Ez a szöveg narancsban a katolikus igenaptár szerinti mai Evangéliumi rész. M. Ágika nem értelek! Te nem olyan voltál, aki nem politizál, azóta meg még az események Téged igazolnak! A vallástól pedig messzebb álltál, itt meg zsoltárt idézel? Nem baj egyik sem, csak furcsa.

Tökéletes meglátás. Mindig is kiálltam amellett amit jónak éreztem, csak most már nem érzem olyan tisztán. Kezd elcsúszni az egész, hiteltelen, saját magának ellentmondó, és hát mondjuk ki, gyakran szélsőéges. Még mindig ide tartozom, de már csendesebben. A másik oldalt végképp a búsba kívánom, illetve ildomosnak és azáltal elfogadhatónak tartanám, ha ez a baloldal azonosulna mondjuk a balodali eszmékkel, de még azt sem teszi. Mert ha legalább ennyit tennek, akkor például a munkának lenne becsülete. (Mindezek mellett hálás vagyok baloldali családomnak, hogy egy vallás "keresztjét" sem dobták rám, ezzel is megadva a lehetőségét az én szabad döntésemnek. Persze ezt nem tudatossan tették így, de ez már mellékes.) De teljes mértékben azonosulni ezzel a jobboldallal sem vagyok képes. Családi-történelmi hátterem miatt kötelességem elutasítani a jobb oldal szélsőségeit. Ezt a zsoltárt imádom, szerintem többet nem is ismerek, ezt hallottam egyszer valahol, nagyon megfogott, aztán utánakerestem, olyan nekem, mint egy gyönyörű vers. A vallás már sokkal bonyolultabb ennél. Baloldali környezetben nőttem fel, vallástalanul, és csak felnőtt fejjel kezdtem el Isten felöl gondolkodni. Sosem kételkedtem Istenben, annál több kétségem volt és van a vallással. Egy Isten van! Miért kell több vallás? Ha szükséges többféle vallás, akkor ezek miért nem képesek békében egymás mellett élni? Én hiszem, hogy teljesen mindegy, hogy ki katolikus, református, izraelita ... Mindannyian ugyanazt az Istent szeretjük, és ugyanígy kell (kéne) szeretnünk egymást is. Elhiszem, hogy furcsa vagyok neked, én is még csak szokom magam :) , de valami hihetetlen béke költözött a szívembe azzal, hogy most már tudom, hogy honnan jöttem, hová tartok és hová tartozom.

Kedves Sz. Mágika! Én is hasonlóan vagyok, mert nemigen kaptam vallást otthonról, én is választhattam volna, igaz két keresztény felekezet családi öröksége közül, bár miért ne lehetnék, mondjuk buddhista? Szóval a vallás egyénileg megélt ügy. Viszont minden egyéni dolog kulturálisan meghatározott. Na ezért van több vallás, mint ahogy több kultúra, nyelv, de még konyha is van. Nagyon profán a hasonlat, de ahogy minden étel csak ehető alapanyagból készül, minden valás is egy közös eredetből fakad. De ez olyan jó téma, hogy egy sorozatot megér az angyalok után. Most Szent Mihályra, a második bemutatott angyalra készülök. Jó légy!