A Jó, a Rossz és Szent Mihály
Szent Mihály tehát ennek a szűk, ember számára belakható világnak a jó pólusa a Sátán ellenében. Még egyszer hangsúlyozom: nem az egész teremtett világnak, mert az jó, jónak teremtetett.
Kerülgetek itt két fogalmat, illetve egy fogalompárt: jó-rossz. Természetesen, mint minden szó, ezek is csak szövegkörnyezetben nyerik el jelentésüket. Van rossz fog, ami kellemetlen, rossz étel, ami lehet, hogy másnak ízlik és jó, rossz vakolat, ami lehet, hogy az öreg háznak még jól is áll.
Az angyalok kapcsán persze az erkölcsi jóról és rosszról beszélünk. És most azt várnánk, adjak pontos definíciót. Nem lehet. Ez azzal függ össze, hogy csak a mi szűkebb világunkban tűnik komplementer fogalompárnak, tudásunk róluk viszont azon kívülről származik, ahol a rossz csak egy múló pontocska.
A jó és a rossz megkülönböztetésének képessége velünk születik, lelki fejlődésünkkel együtt bontakozik ki. Ez a fejlődés torzulhat, eltolódhat a két fogalom határa bármilyen irányba, de a túlzott eltolódás kóros. Olyan rendellenesség is lehet, hogy azokra a dolgokra is erkölcsi jó-rosszt rendelünk, amikhez nem lehet, mint pl. a rossz cipő, ami önmagában nem erkölcstelen.
Van itt még egy kérdés. Ha nem határozzuk meg a fogalompár tartalmát, mondván apriori, mi alapján tudjuk felismerésének képességét fejleszteni?
