Még a jó angyalok is lehetnek veszélyesek. Erre most jöttem rá, amikor egy blogbarátom kórházba került. Esetének van egy nagy tanulsága, amit engedelmével nyilvánosságra hozok. Furcsán fog hallatszani annak, aki csak a blogom végét ismeri, és nem nézte az archívumot:
Inkább ne higgyünk az angyalokban, mint hogy csak rájuk támaszkodjunk. Az angyalok nélküli kereszténység nem új dolog. Neves teológusok tartják pl. a Szentírás angyaljelenéseit szimbolikus képnek.
A Jóisten és közénk nem is kell igazán senki sem, ha mégis közé kerül, akkor, ha jó angyalról van szó, csak közvetít, az üzenetek jóságát oda-vissza felnagyítja, de ő igyekszik észrevétlen lenni. Ilyen volt az égő csipkebokor angyala, kiben az Úr személyesen szólt. Az önállósodott angyalok inkább a démonok közül valók. Ők nem közvetítőként állnak Isten és köztünk, hanem igyekeznek eltakarni saját képükkel a Mindenhatót. Ha ezt nem érted, inkább ne higgy az angyalokban! A világ érthető és élhető nélkülük is. A fanatikus csak egyféle paradigmarendszerben képes gondolkodni. Pedig egyszerre többféle is lehet igaz, ha nem élet- és istenellenes! Tehát, ha nem hiszel az angyalokban, kisebb veszély fenyeget, mintha csak rájuk akarsz hallgatni.
Aki beteg, annak orvoshoz kell mennie. Az emberi test gyógyítójához. Elsősorban a beteg testet kell rendbe hozni. A lázat, a rossz laboreredményt csak egészen kivételes esetben hozhat rendbe lelki vagy szellemi gyógymód. Az viszont fontos, hogy a test akut problémáinak kezelése után rögtön azon is gondolkodjunk, milyen lelki okai vannak a betegségnek, vagy a betegsége való hajlamnak. De csak, ha már a test kúrája megkezdődött! Nem tagadom a betegség pszichés okait, bár sokszor inkább fordítva, a legyengült test húzza maga után a lelket. Itt, ebben a világban a test a meghatározó. Fölé kerekedhetünk a vágyainak, de múlandóságának és esetlegességének nem lehet.
