Jacob Böhme jelképei a gnosztikus rózsakeresztesek világába visznek minket. Isten emanáció és kreációi egybefolynak, nem tudni honnan idegenül el a világ Tőle. Így az egész mindenség Isten részévé lesz. Ezt a megközelítést hívjuk panteizmusnak. Látszólag csak elnevezés kérdése, mit nevezünk Istennek, csak a belső néhány emanációt, vagy mindent. A szabad akarat, a bűn és a megváltás értelmezése viszont egy ilyen gondolati rendszerben nehézkes, sőt veszélyesen relativizálódhat, az ember önmagát istenítheti.
A tizenharmadik eon Sophia, vele válik izgalmassá a történet, ott kezdődik a szembefordulás. Istennek önmagával. A keresztény megközelítés ezt teljesen kizárja.
Hamvas Bélát nagyon kedvelem, de óvatos is vagyok vele. Ugyanis Böhme rajongója volt. A létrontás nála elidegenült világban történt, sőt ott is egy adott történelmi ponton, Krisztus előtt 600-ban. Nagyon felkészülten lehet csak bármelyikük olvasásába kezdeni!