A politeizmus veszélye a kereszténységben II.
Azért veszélyes a többistenhitnek még a rejtett formája is, mert Isten helyébe csak démonok állhatnak. A jóangyalokban több alázat van annál, hogy az Úr dicsőségét leárnyékolják. A pogányok pogány módra eljuthatnak az üdvösségre, de a keresztények pogány módra csak távolodhatnak tőle.
Nézzük sorra, hogy az istenszületési módok miként környékezik a keresztény embert. Először a multikulturális politeizmust vizsgáljuk meg. Isten más kulturákban használt neveit más istennek véljük. Ez hiba, mert Istent a saját tiszteletéből szorítjuk ki. Azt nem nehéz belátni, hogy a más keresztény egyházak nem vallanak más Istent. Azt is fontos tudni, hogy Allah nem a mohamedánok külön istene, hanem az Isten neve arabul. A keresztény arabok is így nevezik már kétezer éve. Talán helyesebb lenne a mohamedán vallásról szóló szövegekben Allah helyett Istent írni, mondani. A katolikusokról, ha szó van, nem nevezik Istent Deusznak vagy Theosznak, pedig ugyanúgy viszonyul a magyar kereszténységhez a latin, mint pl. a török muszlimhithez az arab nyelv. A zsidók Istene is ugyanaz!
Viszont a pogányok felé ezt el ne túlozzuk! Buddha nem Isten, a buddhizmus nem is tartja annak. Krisna is csak egy isten, aki inkább a mitológia, mint a vallás világába való.
Még veszélyesebbek azok a monoteista felekezetek, amelyek istenképe eltér a miénktől. A New Age és irányzatai Istent az emberben keresik, az embert istenítik. Sőt, Isten rossz oldaláról is beszélnek, néha dualisztikusan külön Istenként. Pedig Isten jó, és nincs ellenpólusa. A rossz az csak az ember körül vert tanyát, innen látszik nagynak.
A torz istenképektől óvakodjunk. Ne szedjünk fel minden szellemi táplálékot Istennel kapcsolatban sem, mert „elrontjuk a hasunkat”.
