Egy kis valláskritika

A kereszténység „hivatalos”, de leginkább hivataloskodó képviselői egyre távolabb kerültek a misztikumtól, helyette a racionalitás került előtérbe. A mi hitünk a kettő érzékeny egyensúlyán alapszik. A ráció a Szentlélek ajándéka, segít megkülönböztetni a túltengő fantáziát a valódi misztikumtól. Viszont Istent önmagában a ráció képtelen megismerni.

A ráció túltengése abban is látszik, hogy a tudományos fokozatoknak egyházi tisztségek betöltésekor milyen nagy szerepe van. Ez önmagában nem baj, ha nem szorul ki emiatt az, akinek mélyebb a hite. A legnagyobb bajt a hívek elfordulásában, vagy az ide se találásában látom. Mi mást keresne valaki a vallásban, mint a misztika élményét. A rációt a tudományban találja, kinek az kell. Ha a vallásban is csak azt kapja, akkor mi értelme az egésznek. Keresi akkor a valláspótlékokat az ezoterikus és hasonló elfajzásokban. Igen, azokban, mert ott meg a másik szélsőség, a ráció hiánya, kisiklása a jellemző. Még ilyen vallások is vannak, nem véletlen népszerűségük.

Pedig mi az, ami nincs meg a kereszténységben, de ezekben az elfajzott és pótvallásokban megvan? Csak éppen most a misztikum és a ráció helyes egyensúly csak egyes karizmatikusok sajátja. Hát nem egy nagy karizmatikus közösség az egész Egyház?