Még mindig buddhizmus
Van egy rejtett rétege mindkét blogomnak. Volt már, aki észrevette, bár szándékosan ki nem mondtam, le nem írtam. Az egész történet egy lamaista kolostorban kezdődött a Volga deltájának környékén a kalmülök földjén Európában. A töténet lényegét egy előző posztban leírtam. A folytatás az ukrajnai éhínség volt ugyanazzal a szereplővel. A téridő egy kicsit megcsúszott és a kalmük eset belezuhant az én életembe. Démoni beleavatkozás történt, ami lehet hogy csak próbatétel volt. Így egy olyan tizenhárom éves korom óta bennem bujkáló dolog kulminált, a buddhizmus.
Én katolikus vagyok. Mit mondhatok a budhizmusról? Azt, hogy teljes mértékben igaz! Talán három gyenge pontot találhatok: 1. a karma és a megváltás, 2. az inkarnáció. 3. jó-e a világ.
A harmadik az Antiblog régi témája az angyalos sorozatban. Nincs jelentősége, ha csak Számszárát, a mi itteni világunkat nézzük, mert ez a Jó és a Rossz – Szent Mihály és a Sátán - világa az embernek, az ember szempontjából. Van a fogalompárnak olyan értelmezése is, amitől ember nélkül, nincs értelme. A jót Isten felé fordulásként, vagyis univerzális szeretetként értelmeztem. Ha nincs meg az alanya, az ember, akkor nem lehet értelmezni. Ez a buddhista felfogás, miszerint Isten értéksemleges. A keresztény felfogásban Isten és a teremtett világok jók, eleve Isten felé fordul minden a bukott angyalok és az ember rossz pillanatai kivételével. Van következménye különbségnek.
A karma, ha felületesen értelmezzük a megváltás tanát, elveszti értelmét, Krisztus magára vette annak terhét. De ez nem igaz! Krisztus csak a lehetőségét adta meg, hogy a terhet leadjuk az Ő váltsága árán. Ehhez viszont igenis teljesítenünk kell! Nem véletlen a bűnbánat szentségi volta: igenis a keresztény ember vállalja tetteinek következményét!
Az inkarnáció sokkal nehezebb kérdés. Exkommunikáció veszélye mellett ki merem jelenteni, hogy ugyanazt a terhet az eredendő bűnből többen is ledolgozzák, a jóvátétel emberi sorsok sorozatán keresztül történik. Engedetlenségünk milliárd aspektusából csak kevés jut egy-egy emberre, de azt sem képes egy életben teljesíteni, ezért megoszlik. Ez tapasztalati tény! Hogy ezzel együtt a halhatatlan lélek is átmegy, azt már tagadom. Ez egyébként is csak olyan vulgáris reinkarnációtan lenne, ami a hinduizmusban létezik. A kereszténység sohasem vallotta. Tévedés, hogy a kalcedoni vagy bármelyik zsinat törölte volna el. Eleve inkoherens lenne vele az egész keresztény tanítás. Nincs is nyoma régebbi forrásokban, olyanokban sem, amik azóta kerültek elő. Az indiai tamás-keresztények nem vettek részt azon a zsinaton, tanaik az az előtti állapotokat tükrözte a katolikus egyházzal való egyesülésükig. A hindu környezet ellenre sem vallják a lélekvándorlást.
Összefoglalva: Isten a világot jónak teremtette, de a Számszára a Jó és a Rossz párharcának terepe. Lehet ember nélkül is e fogalompárnak értelmet adni, de ez csak frazeológia legtöbbször. A megváltás nem karmatörlés, csak lehetősége a bűntől való megszabadulásnak. A karma átadódhat, túlmutathat egy ember életén, de a halhatatlan lélek nem kap újra testet.
Na, ez alapján nem is vagyok nembuddhista.
