Na, ezt csak írjad tovább, mert nagyon érdekel. (Lécci...) :)

Lehet, hogy egy test egy lélekhez kapcsolódik, de nem tartom valószínűnek. Illetve.. nem tudom, mit gondoljak e témában.. hiszen akármennyire is kapcsolódik a lélek a tesathez, képes elválni tőle, akár részben, akár teljes egészében, csak akkor áll a kérdés, hogy hogyan talál vissza az őt megillető testbe a lélek? Nem, nem is inkább a lélek, hanem a szellem, ami képes elválni... Nannézzük.. Pallas nagy lexikona: Lélek: Minthogy a test egy ideig a halál után is fenmarad, de mozdulatlanul, az érzés, beszéd stb. képessége nélkül, egy szóval élettelenül, már korán, a legprimitivebb népeknél, keletkezett az a felfogás, hogy az élet jelenségeinek a testtől külön való oka van: a L., mely amig az ember (állat) él, a testben lakik, a halál után pedig mint külön való (lehellet, szél, szellem) elválik tőle s elhagyja. Ez alapján a lélek egyenlő a szellemmel, csak a lélek, ami a testben van, a szellem, ami a testen kívül. Mi filozófiaórán.. amikor kísérletet tettünk a dolgok felosztására, különbséget tettünk közöttük annyiban, hogy a léleknek adtuk az érzelmeket, míg a szellemnek a puszta értelmet. De ha "lélekvándorlásról" beszélünk, bizonyára a kettőt együtt kell vennünk, hiszen az "új" "testnek" ismernie kell az érzelmeket ÉS az értelmet is. (pontosabban emlékeznie rá) Exem mindig azt mondta, hogy ő előző életében bent égett egy tankban az egyik azt megelőzőben pedig datolyamérgezésben halt meg. a mostani életében nem eszik datolyát és imádja a tankokat. Mindkettő, amire emlékezni vél, erőszakos halál, s semmi nem maradt meg belől úgymond az előző "élet"ének az érzelmei közül, csak ez az erős "emlék". Eme tényt azt is alátámasztja, h aki állítása szeritn felrobbantotta, most az egyik legjobb barátja. (És mindketten emlékezni vélnek arra a tankesetre, ami ez esetben a havernál egy pozitív élmény, tehát érzelem)... én a magam részéről semmire nem emlékszem, bár sokszor álmodom azzal, h elgázosítanak, mindez jelentheti azt is, hogy azzal akarok álmodni, mert nem akarom, hogy ők ketten lenézzenek, amiért nem rendelkezem hozzájuk hasonló emlékkel. Mindez persze nem válasz egyik kérdésedre sem, csak a lélek apró boncolgatása. hogyha a tudományos kísérleteket veszsük, és a léleknek tudjuk be az emlékeket is, akkor a fogantatáskor költözik a testbe (eme kijelentésemet a zenés kísérletre alapozom, mikor kipróbálták, hogy a magzatkorban hallott zenét felismeri-e a gyerek születése után is). Hogy mikor hagyja el.. nos, ez egy érdekes kérdés... én.. nem tudom, mennyire fog idiótának hangzani, de képes vagyok elhagyni a testemet.. egy bizonyos fokig, hiszen mindig tudatában vagyok annak, hogy lélegzem (ha nem felejt el a fizikai testem levegőt venni), annak, hogy hol vagyok, annak nem, de hogy van valami, amihez kötve vagyok, annak igen. Sokszor nem is megy, mert mintha le lennék bilincselve. Úgy vélem, akkor hagyja el a testet, amikor ezek a bilincsek feloldódnak, s már nem rántja vissza semmi. a fentiek persze feltételezések, s ki-ki értse úgy, ahogy akarja.

a testet a lélek minden alvás során elhagyja,ezért hívják a tibetiek az alvást kishalálnak... hogy végleg mikor hagyja el,az nem a fizikai test függvénye,az a lélek fejlettségének függvénye... a lélek a testbe születés után költözik...amikor már biztos,hogy a baba életképes

Ha lenne válasz nem lenne ennyi kérdés :)