na pl. emiatt vagyok bajban mindig a kereszténységgel. egyrészt szerintem is csodálatos eszméket vall, olyanokat pl. mint a felebaráti szeretet minden embertársunk iránt, aztán meg ott van a másik oldalon a pokolban való hit, ahol tetszik nem tetszik a lelkek örökké tartó szenvedésre vannak kárhoztatva. (már hogy kizárólag a hitben magában rejlő ellentmondásról beszéljünk) akkor most melyik a kereszténység igazi arca?

természetesen nem minden lélek, csak a lelkek egy része...

Ez miért ellentmondás? A poklot kizárólag magunknak csináljuk. Az iszlám és a judaizmus megtanít elkerülni. A kereszténység megtanít megszabadulni tőle. A megszabadulás (megváltás egyik aspektusa) kulcsa a szeretet. (olvastad, mi a pokol?)

ha Dante műve autentikus forrásnak számít, akkor igen.

Minden lélek? Csak annyit tudok, hogy a kecskék balra, a bárányok jobbra, de hogy kik a kecskék, nem írja az írás! Nem a mi dolgunk eldönteni. Az is lehet, hogy polgármesterekkel van tele a Mennyország.

Dante autentikus dantei mű. Egy szimbolikus térbe helyezi művét, képeket fest, hogy emberi tanulságot adjon. Nem elmeháborodott volt, aki azt hitte, tényleg elment a pokolba, purgatóriumba. A saját korának szólnak tanulságai, de mélyrétege nekünk is. A pokol topológiája nem autentikus, mert az nem toposz, hanem állapot. Szerintem individuális, Dante és Tenigl szerint kollektív. Már én is hajlok a kollektívre, mióta .... (de ez már nem isde tartozik.)

ne haragudj, de erről két dolog jut az eszembe. az egyik egy vicc. ezt később. a másik pedig az a gondolat, hogy miképp lehet egy plasztikusan elképzelt (a középkorban még geográfiai helynek gondolt dolog) a középpontja egy olyan vallásnak, amely azt vallja, hogy a végső transzcendens igazság, vagy ha úgy tetszik akkor az Úristen az maga a végtelen és határtalan szeretet ennyire középponti elem a bűnösökre váró örök szenvedés. Isten a jóság -- ezt tanítja a keresztény vallás. ebbe hogyan fér bele a végtelen szenvedés? és most a vicc: meghal az arab, felkerül a Mennyországba, Péter már a kapuban várja és ezt mondja neki: -- Musztafa te egész életedben istenfélő ember voltál, megtartottad a ramadant, a vallási ünnepeket és egészében véve is az Úrnak tetsző életet éltél, lépj be az Ő nagyobb dicsőségére. meghal a zsidó is, Péter már őt is várja: -- Efrajim, te egész életedben istenfélő ember voltál, megtartottad a jom kippurt, a sabbatokat és minden vallási ünnepet és egészében véve is az Úrnak tetsző életet éltél, lépj be az Ő nagyobb dicsőségére. meghal úgyanúgy a református, az evangélikuis, az ortodox keresztény is, Péter mindannyiukat hasolóképp fogadja. jó is nekik, szép is nekik, élvezik a Mennyországot nagyon, de aztán Efrajimnak hiányérzete támad. oda is megy, hogy megkérdezze Pétertől, hogy hol vannak a katolikusok? -- Látod-e azt a magas falat ott Efrajim? -- Igen Péter, látom. -- Na, amögött vannak a katolikusok, hadd higgyék csak, hogy egyedül az övék a mennyek országa. (a viccet görög katolikus pap ismerősöm mesélte, majdnem lefordulta a székről nevettemben...)

Jó a vicc. Lényeges elem, hogy kat pap mesélte, mert muzulmán, zsidó, stb., ha van elég öniróniájuk, magukat látják a fal mögött. Az természetes, hogy mindenki (te is) a maga igazságát abszolutizálja, mert ha nem un. inkompetencia nevű pszichés betegséget kapna. Ezt pontosan leírtam, valahol az archívumban van. A rossz nem a jó komplementer párja, az csak itt nekünk egy kis sajátcsinálta diszkrepink a végtelen jóban. Piciny fekete pötty perspektívikusan felnagyítva. És magunknak csináljuk, mint a poklot is. És nem bűn minden, ami rossz! Semmit sem tudhatnk ezekről. mert csak magunkat látjuk a magunk egérlukából. Egyébként nem központi elem a bűnösöskre váró szenvedés. Az újtestamentumban vagy négy-öt, főleg ismétlődő helyen jön elő. Háborús, járványos időben kicsit felfujják, de érthető. (Most pihentetik, ami meg nem érthető. sic)

értsem akkor úgy, hogy tkp a világmindenség ura mint olyan számunkra teljesen megérthetetlen. akkor hát a biblia is csak merő spekuláció? szó szerint a maga jelentésében egy árva betű sem lenne igaz belőle?

Csak azt érthetjük, ami a tudatunkban összeáll. Ezeknek az ismereteknek a forrása ebben az állapotunkban az érzékelés. Ez viszont nagyon csökevényes, áttételes, annak ellenére, hogy praktikus. A Biblia (Marx Tőkéje is nagy betüvel kezdődik) csak érzékletesen tud szólni az érzékekhez, a belső halláshoz. Ezt csak képekben teheti, emiatt nem a valóság csak egy képe, ami a szerzők és az olvasó képalkotó képességének legkisebb közös tartománya. Tehát nagyon torz. Maxwell elektodinamikája is torz, csak annak sokkal szűkebb és mérhetőbb a tárgya, ezért egzaktabb tud lenni. Bár abból sem igaz egy betü sem, mert nem vette figyelembe a relativisztikus járulékokat. Ha átírnánk megbolondulnának a villamosmérnökök, mert bonyolultabb képletekkel ugyanazt az áramkört terveznék. Na a Biblia is így van.

hmmm. amit mondasz, az a filozófiatörténeten is végigvezethető Platon barlanghasonlatától Kant Ding an Sich problémájáig és tovább, azonban nekem akkor is úgy tűnik, hogy maga ez a filozófia probléma (tudniillik, hogy tompa érzékeinkkel képtelenek vagyunk felfogni a transzcendens végső létezőt) végülis azt is jelenti, hogy (mivel képtelenek vagyunk feldolgozni más tudást, mint amit érzékszerveinkkel érzékelni vagyunk képesek valamiképp) ha Isten nem volna, akkor már kitaláltuk volna. :)

Nem értem a kérdést. Ha az van benne, hogy kitaláltuk-e - most meg fogsz lepődni, hogy én mondom - igen. Van egy heszíkiális tapasztalatunk, egy közvetlen lefojtott istenélményünk. E felett minden csak fantázia.

na örülök, hogy ebben is egyetértünk. (és most megyek aludni megint. jut eszembe: küldök egy mailt.)

Azt olvastam valahol,hogy a hit születésünk óta az agyunkba programozva.

az agyunkba van programozva

Ákos, attól függ, mi a hit. Van olyan jelentése, amire ez igaz.

hát mondjuk az intézményesített vallásokra (kereszténység, júdaizmus, buddhizmus, iszlám stb.), illetve az azokban való hitre ez tuti, hogy ez nem lehet igaz; mivel ezeknek tanulni kell a dogmatikáját, világlátását. szinte biztos, hogy bonyolultabban működik a dolog, mint amilyennek elsőre hangzik... (ha működik egyáltalán.) tanuláselmélettel és fejlődéstudománnyal fogalalkozók között pl. bevett nézet, hogy az ember az az emlős, amelynek a kicsinye a legkevesebb képességgel, vagy ha úgy tetszik ún. feltétlen reflexszel (szopóreflex, fogóreflex és kábé ennyi) születik. mi ez a születése után nem sokkal négy lábra álló csikóhoz vagy a szülőjével együtt úszkáló delfinkölyökhöz stb. képest! az ember magartása, viselkedése és érzékelési attitűdje nagyobb részét elsajátítja. a környezete aktív részvételével.

Kedves drs és Antal! A világ és Isten megismerhetőségéről szóló párbeszédetek egy zen kóant juttatott eszembe, melyet most egy kicsit átírok és irodalmizálok, hogy kontextusából kiaragadva is érthető legyen: A mester és tanítványa egy szakadék sziklapárkányán ülnek. A tanítvány azt kérdést teszi fel: Mester, mi az igazság? A mester leoldja övét, az egyik végét a fogai közé szorítja, a másik végére a tanítványt haraptatja rá, majd leveti magát a szakadékba és magával rántja tanítványát is. Az utolsó pillanatban még elkap egy ágat. Most tehát ott lógnak. A mester kezével az ágba kapaszkodik, fogaival szorítva az övet, mellyen tanítványa lóg. A levegőben pedig még mindig ott cseng az utolsó kérdés: "Mi az igazság?"

A fenti kóan szellemi üzenetének kísérteties hasonmása az Evangéliumban: "Monda azért néki Pilátus: Király vagy-é hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az én szómra. Monda néki Pilátus: Micsoda az igazság? És a mint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nékik: Én nem találok benne semmi bűnt.

Johann Sebastian Bach János Passiójában a "MI az igazság" recitativójában olyan "félbetört" dallamsort használ, melyből kiderül: tökéletesen érti, hogy e kérdés igazi - és nem szofisztikus - feltevése esetén a kérdésfeltevés pillanatában történik bevillanás, mi úgy mondjuk: megvilágosodás,. Mégpedig abban, hogy erre a kérdésre nem egy válasz a megoldás, hanem a kérdés igazi és végső feltevése, ami magát a kérdést teszi azonnal egyben a válasszá is. A legmélyebb és legintimebb pillanatban a "Szeretsz?" kérdésre nem az "Igen" a válasz, hanem a kérdés egyben kijelentés is. Az "Ugye szeretsz? - Persze, hogy szeretlek" párbeszéd ehhez képest ehhez képest felszínes és üres fecsegés, éppen úgy, mint amikor valaki valakinek a kérdésére megmondja, hogy "mi is az igazság". Jó gondolkolkodást!

Kezdem a Skaffgengszterrel. Ezt szerintem nem jól csináljuk. Egy szépen megszerkesztett , nemcsak kommentekben, hanem posztokban is mindketten író buddhista-keresztény párbeszéd blogot kéne indítani. Nem hiszem, hogy ezzel a pápa és a Dalai Láma egyházegyesítő aktusát készítjük elő, de akkor is világon egyedülálló lenne. Drc-nek: A hitnek három feltétele van: 1. tudás, erről írtál, 2. Érzelmi azonosulás 3. Istei sugallat. Utóbbi jelenti azt, hogy a bennünk rejlő istentapasztalatot engedi a Kegyelem előjönni. Egyébként ez a fajta hit nem feltétele az üdvösségnek, tehát nem biztos, hogy pokolra jutsz, mert nem vagy gyakorló katolikus. Ha mégis, hát van ott sör, ez vígasztaljon.

Hát akkor meg indítsál, Anti! Te értesz hozzá. Én csak okosakat tudok mondani.

Te még a suliban vagy 22.33-kor? Rosszul írtam, nem indítani, ezt folytatni kellene. Terveznénk egy tematikát és írnánk hozzá felváltva posztokat. Aztán összekommentelnék az Ákosok, drc-k meg a többi errejövők. Aztán, ha kiderül, hogy vágykeresztény vagy, magadra vess. Bár már én is le lettem buddhistázva, és még nem is tiltakoztam.

Olyan nagyon nem értek hozzá, mint aki rendszeresen feltöri a blogomat, és beleír, képket rak be, meg ilyenek. Tudná, hogy nem izgat, ki lehet törölni...

A hit híd

Réges régen egy messzi messzi galaxisban egy ismerősöm megkérdezte tőlem,hogy Isten ugye Mindenható?Mert ha az akkor tud e pl. akkora követ teremteni amit még ő maga sem tud felemelni?Mi erről a véleményed?

Teremt egy akkora követ, amit nem tud felemelni. Aztán MÉGIS felemeli. Ezután teremt egy akkorát, amit már tényleg nem tud felemelni. Aztán mégis felemeli. Akkor aztán tényleg egy akkorát teremt, amit sohase tudna felemelni. Aztán mégis felemeli. A fenti gondolatsort folytasd úgy 4 órán keresztül, úgy hogy semmi más dolog ne jusson közben eszedbe. A végén megérzed a mindenhatóság illatát.

Nem én gondolom ezt hanem egy ismerősöm. :)