Elmék és elmélyedések

„Az elmélyedőben elnyugszanak a gondolatok és az ítéletek, megteremti a belső békét és a szellem összpontosulását, majd időzik ebben. Testét az összpontosításból születő derű és boldogság tölti el, átitatja minden irányból. Olyan ez, mint egy tavacska, amit belülről egy forrás vize táplál. Bár az istenek nem küldenek záporokat az esős időben, ez a belső forrás mégis hűs vizet áraszt, eltölti, átitatja a tó vizét mindenfelé, hasonló módon tölti el az elmélyedőt az összpontosításból születő derű és boldogság. Ezután elhalkul a derű, és érintetlenül, éberen, tiszta tudattal időzik. Testében azt az egyedüli boldogságot tapasztalja, amelyet a bölcsek így neveznek: "az érintetlen éber boldogságban időzik".

(Dígha-nikája)