A múlt héten meghalt az egyik barátom.Motorbalesetet szenvedett majd egy hét múlva a kórházban meghalt.Amikor volt a motorbalesetem eggyütt estünk,csak akkor én vezettem.......megúsztuk.Ő könnyebben sérült én meg majdnem kezet fogtam a kaszással,10 centi és egy beton oszlopnak ütközök nem pedig egy kinyíló kapunak.Felépülésem után leérettségiztem,a motoromat eladtam és azóta nem ültem motoron.Szerencsésnek érzem magam,és szomorú is vagyok.

Ha meghallok egy nagy motort libabőrös leszek és érzem ,hogy rá kell ülnöm.De egyből eszembe jut hogy mi történt......az ütközés maga fájt.....de amikor az ütközés után a földön feküdtem nem tudom hogy mi volt az de nagyon csodálatos dolog történt velem.Olyat békét még sohasem éreztem mint akkor.Szerintem találkoztam Istennel vagy a békéjével nyugalmával szeretetével.Az akkori barátnőm megkérdezte tőlem hogy kellett ez nekem?Végig csinálnám újra,mert azt az érzést sohasem kaptam volna meg.Remélem mindig felbírom idézni majd ezt az érzést amíg élek.

Ez az érzés vezett a suliig.Előtte......."könnyűdrogok" pia, csajok.........és a környezetemen való átgázolás.Önző és aljas viselkedés.Nem ragozom, gondolom érthető.Tudom hogy ezek a hozzászólások nem illenek ide,de a csontvázról ez jutott eszembe,mert a kép tartalmáról semmit sem tudok.

Szeretet és békesség. Nem tudom, melyik könyvben volt, de 100, hogy a Bibliában. Én is átéltem, csak motorbaleset nélkül. Láttam embereket ragyogni. Kettőt, öt hónap különbséggel, de azok valami csodálatosak voltak. Az egyik egy baptista templom egy programján, a másik egy református templomban volt. (Egyre gyakoribb szórakozásom, hogy mindenféle templomba járok, kíváncsi vagyok a különböző tanításokra és magam módján próbálok közös, minden egyháznak és egyben az embereknek, barátaimnak igazságot keresni)

Akkor én is szubjektív leszek: motorbalesetet szenvedett barátommal járok keresztény-buddhista közös hittanórákat tartani.

Huhh, ez aztán összetett. A buddhizmusról nem tudok mit gondolni. Keresztény.buddhizmusról meg nem is hallottam. Mi ez egyáltalán?

Nincs keresztény buddhizmus. Van egy közös minimum, de nem az a lényeg, hanem, hogy eljussunk egy olyan szintre, ahol már nem számít a különbség, mégis megmaradunk kereszténynek (és a buddhista megmarad buddhistának).

Ezt nem értem. Hiszen a keresztény az Örök Életben hisz, a buddhista a reinkarnációban. Ez a kettő valahogy ütközik egymással.

Látod, ha így lenne, akkor ez a közös minimumon kívül esne. Én nem hiszek az örök életben, hanem tudom, hogy van örök élet. A buddhista barátaim nem hisznek a reinkarnációban, mert tudják, hogy nincs reinkarnáció. Továbbra is a közös minimumon kívül maradtunk, mert az nem írható le szavakkal.

Ákos! Nehogy nekiállj motorozni. Már én sem szoktam.

Akkor én is helyesbítek, igen, van örök élet. De akkor ezt az egész buddhizmus-dolgot nem értem.

Nézd meg az archívum július végi posztjait és esetleg a kommenteket is! Ott szó van a reinkarnációról és a buddhizmusról. Igazándiból ez a blog egy ideig buddhista is volt, mert egy számomra nagy tekintélyű tanár is írt bele posztokat a buddhista egyetemről. Most hallgat.