Tegnap meghallgattam Beru Khjence rinpocse dharma alaptanítását a buddhista egyetemen. Talán ezt is akarta. A kagyüpa vonal legtekintélyesebb lámája elsőként tért vissza Tibetbe Indiai száműzetéséből, ahol tizenkét éves kora óta élt.
Na nem lettem buddhista, inkább a kereszténységemet erősítette meg. A félórás dharmabeszéd nem is érintett olyan dolgot, amivel minden jóakaratú ember ne értene egyet.
Létezésünket az élomhoz hasonlította. Ahogy álmunkban érzelmeink vannak, és az ébredés megszabadít azok rabságától, a tudatosság ugyanúgy felszabadíthat az érzelmeink okozta szenvedéstől.
Ezek az érzések az az öt méreg: a harag, ragaszkodás, tudatlanság, büszkeség és irigység. A hinajána szint távoltartja magát az érzelmektől. A mahajána szinten az érzelmek megtanítanak arra, hogy uralhassuk őket, helyettük gyakoroljuk a tíz erényt.
„Tíz dolog van, ami által jót tesznek és tíz, ami által rosszat. Mik ezek? Hármat a testtel végeznek, négyet a szájjal s hármat a tudattal. A (rosszak) amiket a testtel végeznek az ölés, a lopás és a buja tettek; szájjal a kétszínűség, káromlás, hazugság és üres fecsegés; tudattal a mohóság, harag és ostobaság. Ez a tíz a szent Út meg nem tartása és ezeket hívják a tíz gonosz cselekedetnek. Az összest abbahagyni, ezt nevezik a tíz erényes cselekedet végzésének.” – mondta Buddha.
Hát a kérdések a dharmabeszéd után enyhén szólva primitívek voltak. „Ehetek-e halkonzervet?” – hangzott el az egyik hallgatótól. A tolmács próbálta megértetni, hogy nem erről szólt a rinpocse, de a válasz mégis bölcs volt: Jó lenne nem enni húst, de pl. Tibetben nem igen van más étel.
Aztán egy férfi az után érdeklődött, hogy mit tegyen jámbor buddhistaként, ha az utcán kirabolják. Hát igen, ez a karmájából következik – ki s nevették szegényt, aki előző életében biztos rabló volt.
A legtöbb derültséget a helyes szexuális élettel kapcsolatos kérdés váltotta ki, mint a tíz erény egyike. Rinpocse próbált a házasságon kívüli szexről beszélni, de aztán bölcsen azzal zárta le, hogy helyes az, ami nem árt másnak.
Ez az előző életes dolog kissé nehezen ment át az én tudatomon. Maradjunk abban, hogy a rinpocse is csak alapszinten fogalmazott így. Ugyanis a léleknek nincs előző élete, mert az előző fogalma csak időben létezik, a lélek pedig nem időbeni dolog. A jelen folyamában vagyunk. A karma átadását már el tudom fogadni. A gyertya kialszik, de lángja meggyújt egy másik gyertyát. Így nekem is sokmindent kell ledolgoznom, de ez a mostani az egyetlen életem, viszont örök. A tíz erény és az öt méreg elkerülése valóban megszabadít a szenvedéstől. Attól a szenvedéstől, amit Krisztus állt ki a keresztfán. (Ezt a hatszáz évet szeretném ebben a blogban áthidalni.)
