A Dzsaj Bhím buddhista kisegyház liturgiájának bevezetőjében olvastam:

"A szókincs jellegének megválasztása szintén nem magától értetődő döntés. A magyar nyelv vallásos kifejezései keresztény és zsidó konnotációkat hordoznak, ezért tudományos célú fordításokban kerülni szokták ezek használatát. Mi éppen ellenkezőleg járunk el: a keresztény és buddhista kifejezések párhuzamosságait szószerinti utalásokkal erősítjük meg. Így például
- a „namó” megfelelője az „üdvöz légy”,
- a „kámészu miccshácsárá” fordítása a „paráználkodás”,
- a „szatthá déva manusszánam” fordítása „embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólsz”,
- az „anuttaram punnyakkhéttam lókasszáti” fordítása „Illő és üdvös…”,
- a „tittham csaram niszinnó vá szajánó vá jávatassza vigatamiddhó étam szatimm addhitthejjé” fordítása: „Gyakoroljad ebben magadat, mikor ülsz vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel és mikor felkelsz”
- a „kó szu náma imészam bhavantánam szamanabráhmanánam szaccsamm áha, kó muszá ti” fordítása „igaz és hamis próféták”
Másfelől azonban a fordítási hagyományokkal akár szembefordulva is kerüljük a teológiai félreértésekre okot adó konnotációk lehetőségét: így a „déva” kifejezést M. K. Gandhi tanácsainak megfelelően sehol nem fordítjuk „isten”-nek, bár a tudományos szakirodalomban ez az elterjedt megoldás."

Üdvözlöm ezeket a törekvéseket!

(A Dzsaj Bhímesek már jelezték, hogy figyelik a blogomat. Annak ellenére, hogy katolikus vagyok, és egy másik buddhista egyház alkalmazásában állok, nyugodtam kommenteljetek! Megtisztelésnek venném!)