Elkezdtem volna egy sorozatot a karácsonyról. Ez is pogány eredetű ünnep, tkp. csak a húsvét meg a pünkösd nem az. Mivel lejárt a fogadalmam a blogolásra, nem sietek az írással.

Azon gondolkodtam, hogy Krisztus eljut-e mindenkihez, azokhoz is, akik helyzetükben és állapotukban messze vannak tőle? Nem tudom a választ. Valószínűleg igen, de nem biztos, hogy úgy ahogy gondolhatnánk elsőre.

Erről meg az jutott eszembe, hogy pl. a szentségekhez nem az embernek kell mennie, hanem azok jönnek hozzánk, csak be kell fogadni őket.

Az első ilyen eset a feleségem elsőáldozása volt. Ő sokáig indiferens volt. Nem is erőltettem, mert azzal csak az ellenkezőjét érthettem volna el. Aztán negyven éves is elmúlt, amikor megérett benne a dolog, de valahogy röstellte a dolgot, hogy nézne ki elsőáldozónak. A kisfiam keresztelőjén Lőrinc Atya elfelejtette, hogy is van vele, úgy spontán odament hozzá az Oltáriszentséggel. És ez volt az a pillanat, amikor ő is érezte, Krisztus eljött hozzá testi mivoltában. Sajnos arról nincs képem, de a itt, a blogon volt már egy kép, amikor áldozik.

http://anti-blogol.blog.hu/media/image/2008-01-01/6012704/h-DSCF3234.jpg

A másik eset egy anarchista, politeista, buddhista barátommal történt. Ez a három jelző nála nem ellentmondás, hanem személyisége konzisztenciájának része. Amúgy meggyőződésem, hogy tudat alatt keresztény. Talán nem is alatt, mert még saját ikonosztázionja is van Keresztelő Szent János tiszteletére. Egyszer mondtam neki, hogy nem ártana gyónnia. Olyan hülyén nézet rám, hogy megijedtem, és eltereltem a szót. Aztán a sors úgy hozta, hogy a buddhista közössége rótta rá a gyónás kötelezettségét. Volt is kéznél keresztény pap, meg is gyónt. Sokáig a hatása alatt maradt.

Találtam ezt a képet, és rájöttem, az ő gyónását ábrázolja. Ha gyónunk, gyermekké válunk. Ő vörös, nagyszakállú, itt viszont gyermek. A valóságban a pap fiatal volt, de a szentség kiszolgáltatásakor öregebbé vált nála. Minden más stimmel, még az is, hogy a pap a bizánci egyházhoz tartozott. (Egyébként nagyon elgondolkoztatott, hogyan lehet egy magyar buddhista gyerek Görögországban keresztény pap. Valójában nincs is ellentmondás, csak konzekvensen végig kell gondolni. Tovább már azért nem gondolom, mert Sixtus barátom, aki meg a római egyház papja, azt mondta nekem, hogy „meglátod, még buddhista leszel”, és én azért sem!)