Hogyan került december 25.-ére Jézus születésének ünnepe? Úgy, hogy I. Gyula pápa 337-ben ezt a napot jelölte ki. Akkor Róma püspökének tekintélyét az egész igazhitű egyház elismerte, át is vették szinte mindenütt. Kivételek persze akadnak, mint a monofiziták, de a makedónok és a muncsáncigányok körében is még a mai napig fellelhető a vízkereszti születésünneplés nyoma. (Ahogy pl. a római katolikus muncsányok a Vavedenja ünnepét is tartják.)
Ekkor az ünnep kettévált: a születés tehát Jézus születésére, azaz karácsonyra és Epifániára. A karácsony december 25-től január 5-ig tizenkét nap, majd a tizenharmadik napon Vízkereszt, vagyis Epifánia.
Itt is pogány ünnepre gyanakszunk, és sokaknak be is ugrik a Római Birodalomban általánosan elterjedt Sol Invictus, a Legyőzhetetlen Nap születésének december 25.-ei ünnepe. És jó közelítéssel ez is az igazság.
(Egyes orthodox nemzeti egyházakban még a Julián-naptárat használják, ahol december 25.-e a Gergely-naptár szerinti január 7.-ére esik, de attól még december 25.-én van a karácsony. Az ónaptár szerinti vízkereszt pedig az újnaptárban január 19, tehát nem esik egybe a két ünnep.)
