Akkor elkezdem a karácsonyi sorozatomat. Igyekszem pici posztonként adagolni, hogy követhető legyen, meg nekem se vegye el az időmet.
Azzal kezdem, hogy a keresztények ellentétben a pogányokkal kezdetben nem ünnepelték Jézus születését. Általában nem tartották fontosnak senki születésnapját sem. Nem a földi megszületés, hanem az égi születésnap, a földi halál napját kell ünnepelni. A mai napig is a szentek ünnepe kevés kivétellel a haláluk évfordulójára esik.
Az ünnepkör alakulása kezdetben az eretnekmozgalmakkal szembeni demonstratív megnyilvánulás volt. A doketisták nem ismerték el, hogy valóban született Jézus, hisz ő csak szellemi lény, a keresztre is más ment helyette. Baszilidiosz követői pedig azt vallották, hogy Jézus csak akkor vált Isten fiává, amikor a Jordánban megkeresztelkedett, és ott leszállt rá a Szentlélek. Más szekták csak az első csoda, a kánai menyegzőn történt víz borrá változtatásától tekintik Istenfiának.
Szükség volt tehát egy olyan ünnepet tartani, amelyben a három isteni megjelenés, a születés, a Jordánban való keresztelkedés és az első csoda együtt van, de jól el is különíthető. Ez a Theophánia ünnepe, a mai vízkereszt elődje. A monofizita egyházak (a koptok, etiópok és örmények egy része) ma is ezzel a tartalommal ünnepelnek vízkeresztkor, és nem tartják a december végi karácsonyt.
(Ezen a XVI. századi orosz ikonon a teljes karácsonyi ünnepkör rajta van.)
