Tavaly áprilisban naponta írtam, mi is történt aznap Jézussal. (http://antiblog.blogol.hu/?perm=757338 és http://antiblog.blogol.hu/?perm=754431 és http://antiblog.blogol.hu/?perm=746902 és http://antiblog.blogol.hu/?perm=746902 ) Idén Karácsonynál megakadtam. Nincs időm. Nemcsak a fizikai Kronosz nem enged szorításából, a gondolataim is profanizálódtak. A Jóisten rám bízott egy iskolát. De nem egyszerűen egy iskolát. Olyan emberek sorsát, akik enélkül az iskola nélkül visszazárnák életüket valami elképesztó reménytelenségbe. Most ezé az ügyé minden gondolatom, ami nem a családomé. Krisztus mondja, hogy, amit a legkisebbnek teszünk, azt Neki tesszük. De a legkisebbeknek önmagukért is jó tenni. Krisztusban akkor is egyesül minden tett.
Arról kezdtem a nagyböjtben elmélkedni, hogy a rossz tettek is összefutnak Krisztusban. Minden akarva és szándékosan elkövetett Isten elleni tett egy korbácsütés Krisztus testén, egy perc a minden porcikájában fájó testének a kereszten, amint már nem bírja tartani magát. Felgyültek bennem a XX. század nagy népírtásai, de sajnos ide sorolható minden apró bűn is. Egy bármely piciny dolog ellopása, a legkisebb hazugság, és nem sorolom, mert nekem is elkzd fájni. Szeretném, ha nem attól tartanám rossznak a bűnt, mert nekem is fáj, hanem önmagáért Krisztusért.
Az itt jelölt link egy barátom blogjába vezet igazi nagyheti gondolataihoz. Fél éve ismerem, és bár tudtam, hogy teológiai tanár, erről az oldaláról csak a blogján keresztül ismertem meg. Egy hasonló iskolában tanít, mint a mienk, illetve a mienkben is tanít pünkösdista hittant. Olvassátok a feltámadás ünnepe előtt sorait:
