Miatyánk, aki a mennyekben vagy, …

Szét lehet szedni egy szöveget, de az értelmezés úgy lehet teljes, ha újból összerakjuk. A részetek eltakarhatják a lényeget, ugyanakkor a lényeg a részletek nélkül sokszor felismerhetetlen. Nézzük akkor az eső tagmondatot egyben is!

Miatyánk, aki a mennyekben vagy!

A mennyekben levő atyánkhoz szólunk tehát, nem a földihez. Így egyben tekintve az ”aki a mennyekben vagy” szókapcsolat nem is lokalizáció, hanem megkülönböztetés, egyértelműsítés: az égi apukánkat szólítjuk meg.

Mert földi atyánk az lehet sokféle. Életünket édesapánk életéből nyerjük biológiai értelemben. Vannak, akiket nem az édesapjuk nevel, hanem nevelőapjuk, rosszabb esetben mostohaapjuk. Sorsdöntő eseményeken ott vannak mellettünk erősíteni minket és egyben kezeskedni is értünk szintén apák, a keresztapa, a bérmaapa. A keresztapának az is kötelessége, hogy a szülők akadályoztatása esetén azok szerepét átvállalja.

Aztán apa minden mester, aki fiának, a tanítványnak tudást, mesterségbeli képességet átad. Ugyanígy egy közösség vezetője is atya, amint az apát megnevezése is az atya, abbas szóból ered.

Visszatérve a testi apaságra, minden férfiősünk atyánk. A nagyapát, dédapát, ükapát egyaránt apaként emlegettek, a szóösszetételek első tagjai később ragadtak rájuk. Ugyanígy az após szó is az apából ered.

A Szentírás is tele van apai sorokkal, leszármazási táblákkal. Kivétel nélkül az apai vonalat vezetik le, pedig biológiailag az a bizonytalanabb. Vagy csak mai szemmel? Ádámtól Noéig tiszta sor. Noé után már csak a zsidó nemzetségek levezetéséig, illetve Dávid királyig tudunk keresni ősöket. Az újtestamentumban Máté Ábrahámig, Lukács Ádámig vezeti vissza Jézus nevelőapjának családját. Ábrahám a zsidóknál, araboknál általános atya, az egész népé, és égi jellege is van ennek az atyaságnak. A meghaltak érdemeik szerint Ábrahám kebelébe, legalábbis ez a kép él minkét nép hitében.

A nemzsidó hagyományok is elfogadják a bibliai geneológiát, de azt kiegészítik a saját népük felé. A magyar krónikák, a kijevi Nesztor és mások is szépen folytatják a sorokat Jáfettől saját első királyaikig.

Atyák tehát vannak bőven. Kultuszuk összetartja a népet, a nemzetséget, a nagycsaládot. Sokszor már vallásos őstisztelet alakul ki. A despota is igyekszik emiatt atyai szerepben feltűnni, még inkább belopódzni és uralni akarva az alattvalók lelkét, ennek ellenére az apaság leginkább pozitív töltésű.

Számomra életem legfontosabb része az apaság. Valami egészen belülről jövő késztetés gyermekeimért tenni a saját egyéni érdekem ellenében is. Individualista szemszögből teljesen értelmetlen dolog ez. És mitől vagyok az apjuk? A gondoskodás miből fakad? Az élet csírájából, ami belőlem fakadt. De az életet nem én adtam, amit továbbadtam sem az enyém! Minden attól az atyától ered, aki a mennyekben van…