… a Te neved!
יהוה
János evangéliumában (12.28.) olvashatjuk, ahogy Jézus szól az Atyához: Atyám, dicsőítsd meg a nevedet!" az égből válasz jött, amit a tanítványok egy része mennydörgésnek vélt: "Meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni".
Van olyan nézet, ami szerint Isten neve a négy betű, a JHWH, amit nem is tudunk kiejteni mert nem ismerjük a magánhangzókat, meg a mózesi törvény is tiltja, sőt ha valaki ki mondja rendesen, akkor itt a világ vége. Az isten szó nem a neve, hanem az a tágabb fogalom, amibe beletartozik, azaz címe, foglakozása, kategóriája, vagy mit tudom mije Istennek. Így egy kategória a pogány istenekkel, csak éppen ő létezik, pogány kollegái meg csak fantáziaszülemények, vagy esetleg démonok.
Én meg azt mondom, Isten neve az, hogy Isten. Magyarul legalábbis ez, más nyelven más: Alah, Gott, Bog, Jhwh a megfelelő magánhangzókkal, Dimizu, és így tovább ahány nyelven csak megnevezik.
A név az egy jel. Performális jel, ami valami kompetenciát JELenít meg. Miről is van szó? Az emberi gondolkodás olyasmi, mint egy fej káposzta. Belül a torzsa, és kifelé koncentrikus gömbökben a levelek. Egy gondolat, amikor megszületik, nincs nyelvi megjelenése. (Ez nevezi a kompetencia.) Ahogy szavakba, nyelvtani szerkezetekbe rendeződik, azaz performalizálódik, egyre külsőbb ”káposztalevelekre” kerül, a legkülsőn már kerek, szabályos, kimondható mondat szerencsés esetben. Ha megfigyeljük magunkat, érezzük is ahogy egy gondolat ismétlődve, egyre szabályosabb, kimondhatóbb formában Ha kicsit figylünk rá, szinte hallani a belső beszédet, ahogy ismétlődve jön a külsőbb rétegek felé, és szavak formáját veszi fel. Szerencsés esetben a legkülső rétegben szabatos beszédet figyelhetünk meg, de erre, ha csak magunkban gondolkodunk, nincs is mindig szükség.
Az Isten szavunk is egy performancia. Teljesen mindegy, milyen hangsor, betűsor jelöli. Az a lényeg, ami kompetenciaként legbelül bennünk van, amit számunkra az Isten szó jelent. Alakja csak számunkra kell, hogy legyen, csak nekünk embereknek fontos, Isten minden emberi szó nélkül létezik. A Szentírásban mégis olyan fontos Isten neve. Akik írták a Bibliát ennyire nem értették, mi az, hogy név, hogy az csak egy külső jel, nem azonos azzal, amit, akit jelöl? Nem! A név, Isten neve a Miatyánkban is, János evangéliumában is, az egész Szentírásban mást jelent, mint egy tulajdonnév valamilyen nyelven kiejtett, leírt hangalakja.
