Istenarc

Ez a szó, Istenarc, átvitt fogalmat takar. Látni Isten arcát, az a kegyelemi állapot, amikor felismerjük a Teremtő képét látható vagy akár láthatatlan teremtményeiben. Minél mélyebb a hitünk, annál gyakrabban éljük át ezt az élményt.

Nem valós arcra kell gondolni szemekkel, szájjal, mivel metaforikus képről van szó, másként nem tudnánk kifejezni. Ennek ellenére nagyon is emberi ez az Istenarc. Ha mégis démoninak látnánk, akkor nem Őt látjuk, hanem saját bűneink, szorongásaink, félelmeink kivetülését, amire démonok kapaszkodnak, hogy rajtok keresztül magukkal rántsanak.

A második Isteni Személy megtestesülése Jézus Krisztus emberi természete szerint hús-vér testtel rendelkezik. A metaforák szintjéről leszállt az anyag valóságába, anyagi arca, sót arclenyomata is létezik. Létezik tehát nem átvitt értelmű Istenarc, Krisztus arca.

Ránk is hagyta Jézus arcképét. Négy olyan képet ismer el az egyház, ami Krisztus arcának hiteles lenyomata. Ezek sorban a következők:

1. A Mandylion, azaz az Edesszai vagy Abgár Kendő. Abgár, Edessza királya nagyon szerette volna, ha Jézus ellátogat hozzá. Mivel a Megváltónk nem királyoknál vendégeskedni jött közénk, nem ment el, de a kérés annyira meghatotta, hogy egy kendőn elküldte Tádé apostollal saját arcképét maga helyett.

2. A Veronika Kendő. Jézus a kereszttel a vállán a Golgota felé találkozott egy asszonnyal, aki a kendőjét nyújtotta felé, hogy szenvedése vérét, verejtékét letörölhesse arcáról. Ezen a kendőn megmaradt Jézus arcának lenyomata.

3. A Szindon, azaz a Torinói Lepel. Jézus halotti leple, amibe a sírba tételkor takarták. Ez a leghíresebb az összes közül.

4. A Szudárium, azaz az arctakaró. Péter majd János Apostol két leplet látott az üres sírban. Egy nagyobbat, ami a Szindon, és egy kisebbet, amit az arcra helyeztek.

A kendők anyaga eltérő, aszerint, hogy milyen célra milyen szövetet használnak. Az arc is eltérő aszerint, hogy milyen állapotban volt Jézus, amikor a lenyomat készült, volt-e a fején töviskorona, a szeme nyitva volt-e, vagy netán pénzérmékkel eltakarták. Több kendőt is számon tartanak, ugyanaz az ereklye több helyen is fellelhető. Az elnevezésüket is rendszeresen keverik még a szakemberek is.

Összefoglaló néven nem emberkéz festette képeknek (akheiropoietosz) nevezik őket, bár szűkebb értelemben keleten csak az Abgár Kendőt nevezik így, nyugaton meg egy ötödik képet, ami nem kendő, hanem egy ikon fátáblára festve. Szent Lukács evangélista, aki orvos volt, elég jól festett. Tőle származtatja a hagyomány a Santa Maria Maggiore kegyképét, a Havas Boldogasszony ikont, és a lateráni Nem Emberkéz Festette Képet Jézusról, amit a hagyomány szerint angyalok fejeztek be.

Csak a teljesség kedvéért megemlítem, hogy nem emberkéz festette képeket ismerünk ezeken kívül is, mint pl. a palesztinai Lyddából származó ókori, vagy a Guadalupei XVI. századi Szűzanya ábrázolást.

Sok nyitott kérdés maradt. A ma fellelhető ereklyék közül melyik melyik? Melyek eredetiek, melyek a másolatok? Hogyan kerültek egyik helyről a másikra, kalandos útjukon elvesztek-e, vagy az eredetieket tisztelhetjük némelyikben? Egyáltalán, hogy élrék túl majd kérezer év vihatrait? Van itt a blogolon egy érdekes blog a mileschristi.blogol.hu. Egy szlovákiai magyar templomos lovag (legalábbis vágyaiban az) oknyomozó írja, és egészen érdekes részleteket derít ki a Jézus ereklyékről. Nem szeretném lelőni előre a kutatsait, viszont érdemes rákattintani.