
Máriabesnyőn majdnem húsz éve jártam először. Autópálya nem volt még, és az út erre vezetett Miskolc felé. A feltűnő székelykapu becsalt. Szakállas kapucinusok sétáltak hosszú barna habitusukban. A kegytemplom a többszöri bővítés miatt rétegenként tárta fel magát - ez maradt meg bennem.
Tavaly ősszel a balettcsoport Gödöllőre ment egy versenyre. Az egyik kisbuszhoz nem találtak sofőrt, hát beugrottam. Kicsi gyerekeinket nem tudtuk hol hagyni, a buszban volt hely, vittük őket is. A verseny ideje alatt, hogy ne unatkozzunk, kimentünk Besnyőre. Első ottjártam emléke hozta az ötletet.
Kisfiamról tudni kell, hogy beszéd diszfáziában szenved. Sok mindenben jó képességű, de a beszédfejlődése elmaradt. Kétséges volt, hogy mehet-e iskolába.
Megérkeztünk a kegyhelyre és körülnéztünk. A zarándokudvar, a kálvária stációk, a kút, a Prágai Kisjézus, mindent végignéztünk. Kisfiam nagyon érdeklődő volt. A templomokba - mert kettő van egymás fölött - csak az előterekig lehetett bejutni. Egy felirat jelezte, hogy a kegyszobor megtekinthető a kolostoron keresztül, de valami bent gyülekező társaság tagjai udvariasan, de kizavartak.
Vettünk a kegytárgyboltban egy eredeti nagyságú gipszmásolatot 200 forintért a kegyszoborról, és indulni akartunk vissza a városba. Megnézzük a kastélyt, meg ilyesmi, amíg a versenynek vége nem lesz.

De nem lehet mégsem a csak úgy elmenni a kegyszobor megtekintése nélkül. Az előtérből egy 11 centis szobrocska nem látszik. Még egyszer megpróbáltunk a kolostoron át bejutni. Most segítőkészek voltak, akikkel találkoztunk. Megmutatták gyönyörű barokk berendezésű oratóriumon keresztül az utat a szentélyig. Itt egyedül maradtunk. Andris kérte, hogy imádkozzunk, ő pedig a kegyszobor gipszmásolatát az eredethez érintette. Nem tudom, hogy jutott eszébe, mire észrevettem, már le is jött az oltárról. Nem szabad itt így viselkedni, de nem is kellett rászólni, ettől kezdve jó gyerek volt.
Egy kisebb csoport jött, úgy hárman, meg egy nagyon kedves idengenvezető hülgy. Megengedte, hogy hozzájuk csatlakozzunk. A templomok minden szegletén végigvezetett minket, és mindent elmesélt olyan érdekesen, hogy a kisgyerekeim is csak ámultak.
Szent Konrád, Pió atya és Boldog Mandics Lipót atya ereklyéihez Andriskám szintén hozzáérintette a kegyszobor másolatát. A vezető hölgy szinte bíztatta rá. Én az ilyenekben nem hiszek, de nem tiltakoztam. Az imádságok, melyeket a kapucinus szentekre bíztunk, vigyék a Jóisten elé, viszont biztosan nem hatástalanok.
