Eszéken a ferencesek templomát könnyű megtalálni. A Tvrdában két templom van, a kéttornyú Szent Mihály plébániatemplom és az egytornyú Szent Antal, horvátul Sveti Antun. Szlavónia felől tehát a híd előtt kell balra bekanyarodni, és az erődben a második folyóra merőleges utca.

A templom maga nem a legszebbek közé tartozik a ferences templomok kategóriájában. Festetlen simítóvakolat, semmi tagolás, vakolatdísz. Két szoborfülke és benne egy-egy szent töri meg csak a fal szinte sivár síkját: Assziszi Szent Ferenc, a rendalapító, és Szent Rókus, a pestisesek egyik védőszentje a járvány emlékezetére. A külső kapu nyitva, de beljebb nem jutni.

Keresni kellene valakit, aki kinyitja a templomot. Az egész óváros valószínűtlenül kihalt. A Szentháromság téren egy-két ember ül a kávéház teraszán olyan úri jómódot játszva. Távolabb egy aggregátor zúg, a pestisoszlop restaurálásához termel áramot. Vissza a templomhoz. A kolostorajtó zárva, csengő nincs. Egy néni jön ki kötényben. Köszönök, és kérdem, tud-e magyarul. Nem tud. Akkor horvátul kérdem, lehet-e a gyüdi Majka Mariát megnézni. Feltelefonál a belső vonalon egy atyának, aki magyar. Az atya elmondja, hogy a kegyszobrot elvitték Zágrábba restaurálni.

A kicsik nyűgösek. Rajonganak a templomokért, de ez itt most elvesztette legfőbb értékét. Azaz dehogy vesztette el, az Úrjézus ott van teljes testi mivoltában, csak az édesanyja egy fából kifaragott képe ment el, és visszajön.

Most még nem írtam le mindent, hogy érthető legyen. Az egész zarándoklat nemcsak a földi térben történik. Ha turistaként jövök, megnézem a templomot. Láttam is már gyerekként, emlékszem a Kisjézusra Mária kezében, ahogy vízszintesen fekszik a karjában. Nem tudtam, hogy ez a gyűdi szobor, olyan, mintha ide készült volna. Vallásos turistaként lehetet volna még imádkozni is a templomban. Zarándokként viszont ez a helyzet azt jelenti, hogy nem jött el még az ideje. Túl nagy az az élmény. amit így adhat az Istenszülő. Csak annyit enged egyszerre, amennyit el képes az ember viselni.

Nem mentünk be a templomba. Látunk még több és szebb templomot ezen a kiránduláson. Mondtam is az atyának, ne fáradjon, mi csakis a Gyűdi Szűzanya miatt jöttünk.

Hogy ferencesekhez méltatlanul a vendéglátás mulasztásának szégyenébe ne essenek, kaptunk az útra valami borzalmas ízű kólát. Ők bizonyára ezt szeretik, nem is kétlem jószándékukat. Még poharakat is adtak. Nem volt azért olyan rossz, mert az úton legalább nem ittunk annyit. Egy kis városnézés után indultunk tovább.