A képeken idősebb Szent Jakab apostolt a compostelai katedrálisról és Szent Rókust egy szigetvári ház falából látjuk. Ha kicsit lefelé görgetjük a képernyőt, még egy Jakabot, még lejjebb Rozália mellett a pécsi Xavér templom Rókusát is megleljük. A két szent ábrázolása nagyon hasonló. Mindkettő a zarándokolnak is védőszentje, ezért zarándokkellékekkel ábrázolják többnyire őket. Ezek a hosszú bot, a kagylók a köpeny mellrészére vagy a karlapra varrva, kabaktök ital tárolására.

Jakabnak többnyire nagy karimájú kalapja van, hogy a Nap ne pörzsölje a nyakát, és a kezében könyvet tart.

Rókusnak biztos ismertetőjele a combján a seb, a mellén lévő kereszt alakú anyajegy ritkábban látszik. Gyakori kelléke hűséges kutyája, elég ritka, hogy anélkül ábrázolják.

Az ennyire hasonló attribútumú szenteket könnyen keverik, cserélik, aszerint, melyiknek van nagyobb aktualitása. Elég könnyű mondjuk egy pestisjárvány idején egy Szent Jakab szobrot Rókussá alakítani egy kutyával kiegészítve és a combjára egy sebet festve.

A Pécs belvárosától a Szent Jakab hegyi kolostorig vezető útról feltételeztük, hogy amolyan kis el Caminóként működött, az európai Szent Jakab utak hálózatában, Az 1600-as évek végétől a török uralom utáni egyházi élet felélesztésben a jezsuiták a nép hagyományaiban még élő Szent Jakab útnak új jelentőséget adtak. A pestisjárvány és a rácdúlások idején nem volt ildomos még a pár órányira fekvő Jakab hegyig sem elmenni, a Szigeti külváros peremén alakult ki a kisgyűd, a az eredeti útvonal lehető legközelebbi új végpontja. Jakab apostol, a hegyen maradt, a dombon, ahol a pestis kórház, a járványtemető is volt, Jakab zarándokkagylói és botja, átkerültek a pestises Szent Rókusra.

Innen ered a Rókus domb neve.