1950-ben újból feloszlatja az állami önkény a Makkosmária kegyhelyet gondozó szerzetesrendet. Előbb II József űzte el a trinitáriusolat, ekkor Rákosi Mátyás a szervitákat. Egy harmadik hasonló esemény is bekövetkezett pár éve, de ne vágjunk a dolgok elébe. Azért is elnézést kérek, hogy ezeknek a sötét lelkű alakoknak a nevét is megemlítem, mintha megemlékezni akarnék róluk. Semmi ilyen szándékom nincs, de a kegyhely történetéhez ez is hozzátartozik.
A szerzetesrendek templomai a feloszlatás után az egyházmegyékhez kerülnek. Így lesz a budakeszi plébániáé újra a kegyhely.
A megszűnt rendek tagjaira sanyarú sors vár. Igen ritka, hogy egy szerzetes valamelyik egyházmegyében papként tevékenykedhet tovább. Tamás János jezsuita atyának sikerül a székesfehérvári egyházmegyében elhelyezkednie. A püspök Makkosmáriára helyezi, hogy ne legyen az állami hatóságok szeme előtt. 1951 november 23.-án megkezdődik a kegyhely jezsuita korszaka.
A diktatúra megszüntetni akarta a szerzetesrendeket, de a rendtagok számára a világi hatóságok intézkedési nem adhatnak felmentést a fogadalmuk alól. A feloszlatást szétszórattatásként élték meg, titokban tovább működtek. János atya körül Makkosmárián szinte konspiratív módon zajlott a rend élete. Titokban tett fogadalmak, lelkigyakorlatok színhelye a templom. Két jezsuita kispapot is maga mellé vett, készítette őket a papszentelésre. Budapesten lakásokon szerveztek szemináriumokat, így tartották a rendi gyűléseket is. 1955.ben ideiglenesen, majd 1979-tól teljes jogkörrel az atya volt a jezsuiták magyarországi tartományfőnöke.
Tevékenysége nem kerülte el az ÁVH figyelmét. 1955 őszén keresik Makkosmárián, de ő Pesten tartózkodik. Pár nappal később önként feladja magát. Államellenes szervezkedésért tíz év börtönre ítélik. A forradalom napjaiban szabadlábra helyezik, majd visszakerül. 1958-ban kegyelemmel szabadul.
Jelentős nap a rend életében 1978. június 13.-a. A jezsuiták római generálisa látogatja meg a kegytemplomot és János atyát. Az eseményre az ország összes jezsuitája összegyűl, a rendfőnököt Lékai László bíboros kíséri. A mise után a generálist fogadja hivatalában Aczél György és Miklós Imre az egyházügyi hivatal vezetője. Ezzel névlegesen elismerték a magyarországi jezsuiták működését.
Tamás János SJ a szervitáktól egy felszentelt. de befejezetlen templomot örökölt, amit az állami hatóságok engedélye nélkül építettek fel. János atya befejezi szinte teljes egészében önerőből az építkezést. Szerencsére az egyik skolasztikus jezsuita valaha építőipari szakmát tanult, így szakember is volt a három szerzetes között. Bevezettették a villanyt, a vizet. parkosították a környéket. A gyalogút helyén kavicsos kocsiutat létesítettek. A templom és a sekrestye berendezését is teljessé tették.
Tamás atya 1984-től többször kórházi kezelésre szorult, ezért a tartományfőnökségről lemondott és nyugdíjba vonult. A székesfehérvári papi otthonban hunyt el 78 évesen 1993-ban. Nyugállományba vonulása után a kegyhelyet újból a budakeszi plébánia gondozta. A telekkönyvi bejegyzés szerint még mindig a szerviták tulajdona, de gondját viselni nem tudják. 1997. és 2000. között a domonkosok látják el, Antalóczy Péter Márton OP atya lakik itt, aki a Pázmány egyetem docense. A szervitákkal ugyan húsz éves bérleti szerződést kötnek a dominikánusok, de a feladat meghaladja az erejüket, három év után kénytelenek felmondani. Amit sem II. József sem Rákosi nem tudott elérni, reméljük, ennek a rejtőzködő, de elődeinél semmiben sem jobb hatalomnak sem sikerül elérnie, hogy eltűnjön végleg az a kegyhely, ami annyi mindenről mesél, erősítve hitünket és a Boldogságos Istenszülő iránti tiszteletünket.
Azon a ködös novemberi napon a kolostorban lakó család nyolcadikos fia mutatta meg a templomot. Nagy érdeklődéssel hallgatta a történeteket, amiket a falak meséltek. Leírtam hát, és neki ajánlom e sorokat.
