Elég későn adódott lehetőség arra, hogy hittanra járhassak. Családom is inkább valláspasszív volt, meg akkor az iskolában sem nézték az ilyesmit jó szemmel. Hetedikes voltam, amikor a plébániatemplomunkba kezdtem hittanra járni. A gyóntatófolyóson volt egy tanterem farostlemezzel leválasztva. Szombat esténként volt az óra. A teremben villanyradiátorok fűtöttek, az esti mise orgonabúgása pedig halk zenei klímát teremtettek.

Anti bácsi nagygalléros reverendában tartotta az órákat. Igazi pedagógus személyiség volt. Az a típus, akinek minden szaván csüngenek a tanítványai. Halk szavú volt, de soha nem is volt szüksége rá, hogy megemelje a hangját. A legkorszerűbb didaktikát és oktatástechnikát alkalmazta. A tananyagra többször visszatért, mindenkit aktívan bevont az ismétlésbe. Vetített és rajzolt képekkel szemléltetett, rengeteg zenét hallgattunk a témával kapcsolatban. Az óra végén érdekes ifjusági vallásos regényekből olvasott egy-egy fejezetet. olyanokból, amikhez akkor nem lehetett hozzájutni. Úgy tudott olvasni, hogy jobban lekötötte az olvasót, mint egy film.

Tevékenysége teljesen illegális volt a kommunista hatalom szempontjából. A hittanos névsorokat nem adta le. Középiskolásoknak a saját lakásán tartott összejöveteleket. Ezen volt minden. Komoly témák megtárgyalása és amolyan klubélet is. Sok könyvet ajándékozott tanítványainak illegálisan behozott bécsben nyomott magyar nyelvű kiadványokból. Mindezért komoly büntetést kaphatott volna a hatóságoktól, eltiltást, sőt akár börtönt is. Nem félt, már ismerte a börtönt, tudta, hogy egy diktatúrában néha a becsületes emberek számára elkerülhetetlen.

Az ötvenes évek végén Bátaszéken furcsa dolgok történtek. A Szabad Európa rádió valahogy a Tolna megyében történtekről alaposabb beszámolókat tudott adni, mint más megyékről. A TSZ elnökö, párttitkárok, tanácselnökök helyi kiskirálykodásai, visszaélései napok alatt nyilvánosságot kaptak a müncheni adó hullámhosszán. A BM politikai osztály évekig nem találta a hírek helyi forrását. Egyszerűen azért, mert nem is gyanakodtak arra, aki tette. Egyszer aztán egy rövidhullámú adó-vevőt mértek be. A megyei párttitkár autójában lokalizálták. A rendszer legkevésbé a saját benfenteseinek árulását viselte el. Nem elégedtek meg a főelvtárs megbüntetésével. Mivel bátaszéki volt, az egész várost büntették. Ennek része volt, hogy két egyházi személyt, a református lelkészt és a katolikus káplánt bebörtönözték.

Anti bácsi élete úgy alakult, hogy fegyvert soha sem fogott a kezébe. A vád ellene államellenes fegyveres összeesküvés volt. Ezért még halálbüntetéssel is számolhatott volna. Tizenkét évet kapott. Három év múlva minden indoklás nélkül kiengedték. Az ÁÉH nem engedte, hogy papként tevékenykedjen. Cserháti püspök ügyesen játszva a hatóságokkal kántorként alkalmazta Szigetváron. A kádári konszolidáció eredményeként 71-ben pécsre helyezhette a leglátogatottabb templomba káplánnak és hittanárnak. A plébánosi kinevezést csak a rendszerváltás hajnalán kaphatta meg.

Igazi polihisztor volt. Szülőfalujáról, Hőgyészről két kötetes monográfiát írt, melyben a történeti és a természeti környezetet is tudományos alapossággal mutatta be. Nem nézem le a helytörténeti kiadványokat, de a Várnagy-féle Hőgyész kötetek sokkal magasabb minőséget, alaposságot képviselnek, mint amit az ilyen kiadványoktól megszoktunk. És ezzel együtt olvasmányos is.

A hetvenes évek végén már kapott útlevelet, gyakran járt Németországban. Talán azt akarták, maradjon kint, de ő hazajött. Nagyon szerette a hazáját, Magyarországot, aggódott az ország sorsáért. Pontosan azt nem szerette volna, hogy megessenek, ami meg is történt az elmúlt években. A rendszerváltozás után imakilencedet hirdetett Magyarországért. Ugyanakkor németnek is érezte magát, a német kultúrában is otthon volt.

Sok különleges zenei felvételt hozott külföldről. Tőle hallottunk Honeggerről, Schönbergről, Penderczkyről, de a középkori zenét is általa ismertük meg. Különleges zenei tehetsége volt, virtuóz organajátékát élmény volt hallgatni. Énekes nagymiséi zenei élmények is voltak különleges énekhangján. Édesapám temetésén ő, a ferencesek kántora ás Tímár György atya énekelt, úgy, hogy ha azt felvette volna valaki, minden digitális javítás nélkül CD-re lehetett volna írni.

Sokan a litirgika tudományában végzett munkásságán keresztül ismerik. E tárgy jegyzetét a teológiai főiskolák számára ő írta.

Pécs vallásos életének legjelentősebb alakja volt. Lelkivezetői, gyóntatói, pedagógusi munkája sok pécsi ember életét határozta meg, terelte a jó felé.

Vajszlóra vittem lelkigyakorlatot vezetni autóval, amikor már panaszkodott, hogy nem érzi jól magát, de nem találják az orvosok, mi baja. Zsófi lányom keresztelését még megbeszélhettem vele, de a szentséget már más szolgáltatta ki. Még cseng a fülemben az egyházmegyés papság karának Salve Reginája a hőgyészi temetőből. Látom még magam előtt, ahogy az oldallagosan ellátott Nagyárpád hívei a temetés után úgy vették körül imádkozva sírját, mint az árvagyerekek.

Úgy érzem, Pécs azóta is hiányától szenved. Büszke vagyok, hogy abba az iskolába járhattam, ahova ő is. Büszke vagyok, hogy amit a kereszténységről tudok, tőle tudom. Büszke vagyok, hogy azt az érzelmi motivációt, amitől valaki valóban katolikus lehet, tőle kaptam meg.

Semmit sem tudok, amit nem tőle, vagy Pécs másik szellemi óriásától, Rajczi Pétertől tudok. Tudásom és hitem csak töredéke az övékének.