Az alsószentmártoni csoda III.

Miru a fényes kereszt láttán közelebb került Istenhez. Ez valóban csoda. Elsősorban Miru számára. Ő ezt nagyon jól tudta, kérte is a társait, ne beszéljenek róla senkinek. A másik Miroszláv is csak két év elteltével mondta el akaratlanul olyan helyen, ahol felkapták az esemény hírét.

Mi is az, hogy csoda? Természetük szerint a csodák kétfélék lehetnek. Az első típus, az, amikor a természeti törvényeknek ellentmondó dolog történik. Esetünkben Miroszlávval ilyen nem esett meg. A fényes keresztet csak ő látta, bár társai nem is nézték olyan hosszan a lenyugvó Nap fényével szemben a feszületet. Ami vele történt, viszont, amennyire elmondása alapján vélhető, semmi más, mint a szemidegek természetes viselkedése. Ha sokáig nézünk egy erősen kontrasztos képet, akkor a negatívja, mint érzet megmarad a szemünkben. Ki is próbálhatjuk, sok ilyen ábra található optikai csalódások gyűjteményeiben. Ilyen értelemben nem történt csoda.

A csodák másik típusa, a tágabb értelmezés szerint nem történik semmi, ami a természet rendjével ellentétes lenne. Egyszerűen csodálkozást vált ki valami. Esetünkben egy jelenség, ami a szem fiziológiájának természetes következménye. A vallás valójában nem más ebben az értelemben, mint csodálkozás. rácsodálkozások sorozata. A világ dolgai elveszítik maguktól értetődőségüket, a hívő ember számára minden Isten különös ajándékává válik. Ebben az értelemben csoda minden levegővétel, a napfényben táncoló porszemek, gyermekeink mosolya, az, hogy eljutunk céljainhoz, megkapjuk a mindennapi kenyerünket, minden csoda. A jóleső fáradtság is, de az értelmes szenvedés is. Mert a hívő ember a szenvedés értelmét túl képes tenni a fizikai világon, hisz ezt Krisztus feltámadása által megmutatta. A kis rácsodálkozás-csodák így állnak össze olyan csodává, ami már a természet törvényei fölött áll.

Miru ebben a kegyelmi állapotban állt a Livoda-kereszt előtt. Ez neki szóló ajándék volt. Szenvedéseiért jutalom? Bűneire bocsánat? Egyik sem, ez ok és viszonzási vágy nélkül kapott kegyelem a Jóistentől. Folyamatosan érkezik tőle, csak nem mindig vagyunk abban az állapotban, hogy képesek legyünk rácsodálkozni.

(Folytatom.)