Az alsószentmártoni csoda IV.
Miroszlávval két éve személyes csoda történt. Kissé eltávolodott a Jóistentől, de egy fiziológiai jelenség, a szeme káprázása segítette visszatérni hozzá. A rácsodálkozás élményében részesült, ezért ilyen értelemben beszélhetünk csodáról. Szűkebb értelemben, hogy a természet rendje felborult volna, nem. Miru az eseményt a helyén kezelte. Nem mondta el, csak olyan embereknek, akikben megbízott. Nem is akart belőle nagyobb ügyet csinálni, mint amekkora. Saját számára jelentős, de még a szűkebb közössége számára is csak egy érdekes eset, aminek olyan nagy jelentősége nincs.
Eltelt két év. Közelednek a helyi önkormányzati választások. Elég sokan indulnak a polgármesteri címért, köztük a régi polgármester is. Az elmúlt ciklus nem sok jót hozott a falunak. Nem a polgármester hibájából, az egész ország szűk esztendőket nyögött. Ilyenkor az olyan szegény településekre, mint Alsószentmárton, még rosszabb idők szoktak jönni. Munkahelyek szűntek meg a megyében, a megélhetés egyre nehezebb, a munka nélkül maradtak segélye csökkent, feltételei megszigorodtak. A helyi közhasznú munkákon való részvétel sokaknak létkérdés. Szervezte is ezeket a polgármester, szorgosan rendbe is tették a falut, még a külterületeket is. Kissé talán el is túlozták az elhagyott területeken a növényzet gyérítését, mindenütt szépen kaszált területek keletkeztek, mintha valahol Németországban lennénk, csak a házak szegényesebbek. Sajnos azokat a magról, gyökérről felnövő facsemetéket is kivágták, lekaszálták, amelyek 5-10 év múlva a falu lakóinak tűzifát adott volna. De hát a közmunkán valamit csinálni is kell.
Érdekes ember a polgármester. A falu felső rétegéhez tartozik anyagi tekintetben. Olyan középosztály szintjén él, ami ott olyannak hat, mintha milliárdos lenne. Egy bátor vállalkozó, mindent elvállal, fakitermelést az erdészetnél, házak építését, ami adódik. Mint vállalkozó is sok embernek ad munkát. Nevét is leírom, hisz nem titok. Vas Péter. Petrovicsról magyarosított, meg a Péter-Pero név összevonásából Perics néven emlegetik helyben.
A falu társadalmi szerkezete nagycsaládi-kliensi típusú. Néhány gazdagabb család köré csoportosulnak a szegényebb családok. Elsősorban rokoni alapon alakulnak ki a klánok, de sokszor a sógorság esetleg barátság vagy elköteleződés felülírja a vérségi kapcsolatokat. Vannak egészen összetartó, egymást segítő klánok is, de olyanok is, ahol csak a klánvezér szűkebb családjának a gyarapodása a cél, sokszor törvénytelen eszközökkel is. A XX. század második felében ez a nagycsaládi struktúra lazult, különösen azok közt akik a telepről a faluba költöztek önálló gazdálkodásra alkalmas házba, de a társas kapcsolatok szintjén teljesen nem szakadt meg. Így a mai Szentmárton társadalma is klánok és klánvezérek viszonyaiban írható le.
(Ez a struktúra egyértelműen a Balkánról ered, de érdekes, hogy a baranyai svábok szintén ilyen nagycsaládi viszonyokat alakítottak ki. Ők a közösen vállalt jobbágyterhek miatt alakították ki ezeket a közösségeket, és szinte napjainkig, százötven évvel a jobbágyság eltörlése után is élnek ezek a kötődések.)
Alsószentmártonban tehát a polgármester-választás a klánvezérek megmérettetésének, a klánok erőfitogtatásának egyik terepe. Ahhoz, hogy megértsük, hogyan kerül ebbe az erőtérbe egy vallási jellegű csoda, meg kell kicsit világítanom a szentmártoniak hitvilágát Ezzel folytatom.
